Századok – 1992
Tanulmányok - Gyarmati György: Modernizációs szükséglet és hatalmi érdek konfliktusa. Az igazgatásszervezet átalakítása Magyarországon. 1945–1950 II/202
a közigazgatás átalakítása 1945-1950 között 213 b.l Az Erdei-Bibó féle önkormányzati koncepció A tervezet gyökerei még az 1930-as évek végére nyúlnak vissza. Erdei Ferenc a Magyar Város című könyvében fogalmazza meg egy városokra épülő igazgatásszervezeti elképzelés téziseit. Miközben ő, a modernkori társadalmi munkamegosztásból kiindulva javasolt új területszervezési struktúrát, barátját — egykori egyetemista társát — Bibó Istvánt, az igazgatási intézmények működési mechanizmusának demokratikus átszervezése foglalkoztatta. Kettejük ezirányú tevékenysége a rendszerváltozást követően intézményi keretekben folyt tovább. Amikor Erdei Ferenc, 1944 végén az Ideiglenes Kormány belügyminisztere lett, a közigazgatási osztály — később főosztály — vezetésével Bibó Istvánt bízta meg, s feladatkörébe utalta a közigazgatási reform előkészítését is. Erdei Ferenc, 1945 augusztusi idézett beszédében ezen munkálatokra utalt, mint rövidesen elkészülő átfogó reformkoncepcióra. 1946 elejétől, a kormány tanácsadó testületeként korábban életre hívott Jogi Reformbizottság, munkarendjébe külön ülésnapokat iktatva kezdte meg az erre vonatkozó — zömében Bibó István által készített — elaborátumok megvitatását.2 2 Erdeit, a belügyminiszteri poszton 1945 novemberében Nagy Imre, majd 1946. márciusában a szintén kommunista Rajk László követte. Miniszteri kötöttségeitől megszabadulva, s a már alakot öltő reformkoncepcióval a tarsolyában, Erdei nagyobb hangsúlyt helyezett ezen elképzelés - parasztpárti programként való képviseletére. Ez történt 1946 februárjában, az éppen hivatalba lépő Nagy Ferenc vezette kormány programjának parlamenti vitája során. A Nemzeti Parasztpárt messzemenően támogatta a kommunisták által szorgalmazott B-litsát, mivel e változásoktól hatalmi pozícióinak erősödését remélte, ám az apparátus ismételt politikai tisztogatását nem tartotta elválaszthatónak a közigazgatás szervezeti reformjától. „Csak akkor lesz sikeres a közigazgatás megtisztítása, átalakítása és demokratizálása — hangzott Erdei álláspontja —, ha a régi igazgatási szervezetet is felbontjuk, és kialakítjuk azt a népi igazgatási rendszert, mely intézményeiben is alkalmas arra, hogy a nép igazgatási szerve legyen. Annak a hatalmas és nagyszabású reformmunkának, amit a demokráciának el kell végezni a közigazgatás terén, éppen ezért ebő lépése csak a létszámcsökkenés és a köztisztviselők megrostálása. Mind gazdaságilag, mind politikailag elkerülhetetlen és halaszthatatlan ez a lépés, azonban ez magában véve még csak könnyítés az igazgatás nyomasztó terhein és alkalmatlanságán, de nem megoldás az új, népi közigazgatás megteremtésének útján."23 Hasonlóképpen foglal állást ez idő tájt Bibó István is, a Jogi Reformbizottság számára készített beadványában: „a személycsere hatását igen nagy mértékben paralizálni tudja, ha közben ugyanazok az élettelen keretek és ugyanaz a felülről való igazgatás folyik tovább. A felülről való igazgatás ui. akkor is uralmi jellegű marad, ha a legteljesebben el is van töltve a népboldogítás szándékával."2 4 Mit tartalmazott ez a koncepció? A tervezet2 5 először arra a kérdésre próbál felelni, hogy miben is ragadható meg a funkcionáló közigazgatás „rosszasága". Ennek kifejtése során csak egyik tényezőnek tekinti a közigazgatásban visszamaradt, régi tisztviselőkek. A közigazgatás alkalmatlanságának sokkal „erősebb bástyája az az elavult feudális szervezet, mely teljesen elszakadt a magyar nép igazgatási szük-
