Századok – 1992

Tanulmányok - Gyarmati György: Modernizációs szükséglet és hatalmi érdek konfliktusa. Az igazgatásszervezet átalakítása Magyarországon. 1945–1950 II/202

a közigazgatás átalakítása 1945-1950 között 211 3J A reform kérdése a hatalmi patthelyzet évében (1945 december - 1947 január) Az 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választások több szempontból is mérföldkövet jelentettek a háborút követő politikai átalakulás folyamatában. Ezek közül a legkézenfekvőbb — de nem a legjelentősebb — mozzanat volt, hogy véget ért a közel egy éve tartó közjogi ideiglenesség. A parlamentarizmus — vagy általánosabban — a politikai rendszer belső szerkezetére gyakorolt hatása talán nem is annyira magából a választás tényéből, hanem az ország korlátozott szuverenitásából eredeztethető. A SZEB ugyanis éppúgy korlátokat állított a pártalakítás, mint a választásokon való indulás elé. Ez is közrejátszott az új parlament azon sajátosságának létrejöttében, hogy a kormányzó koalíció pártjai — FKgP, MKP, SZDP, NPP — szinte teljes egészében (97%) kitöltötték a törvényhozást, s a kormányzó pártoknak sem ott, sem a Ház falain kívül nem szerveződhetett érdemleges ellenzéke. A politikai rendszer másik újabb keletű sajátosságát viszont - voksaikkal — maguk a választók „idézték elő". A „külső" segédlettel létesített Ideiglenes Nemzetgyűlés padsoraiban a „munkáspártok" (MKP, SZP) valamint a — kortársak által a kommunisták „fiókpártjaként" számon tartott — Nemzeti Parasztpárt, több mint 60 %-kal részesedtek a mandátumokból. A front elvonulását követően fokozatosan újjászerveződő közigazgatási, végrehajtóhatalmi fórumok kulcspozícióinak „elosztása" alapján a hatalmi pozíciókban való részesedésük még nagyobb volt. Ehhez képest a kisgazdák alig egyharmadát adták az iediglenes parlament képviselőinek, az önkormányzati, szakigazgatási adminisztrációban pedig még ennél is kedvezőtlenebb volt képviseleti arányuk. Mindezt együttesen tekintve, az ideiglenesség korszakában létrejött törvényhozó és végrehajtó hatalmi szférák „politikai arculata" szinkronban volt. A Független Kisgazdapártot 57%-os abszolút győzelemhez juttatva, a választók voksaikkal tehát nem csupán a parlamenti arányok alapvető átrajzolásában működtek közre, hanem egyúttal „felborították" a törvényhozó és a végrehajtó hatalom addigi politikai "összhangját" is. Ez is szerepet játszott a kormányzati koalíció gyorsütemű polarizálódásában, a parlamentben kisebbségbe került pártok szoros politikai szövetségének létrejöttében (Baloldali Blokk). Azáltal pedig, hogy a blokkpártok — az ideiglenesség korszakának örökségeként — továbbra is megőrizték együttes hegemóniájukat a végrehajtó hatalmi szférákban, egy kettős arculatú képlet, a legislativa és az executiva hatalmi dualizmusa jött létre. A nemzetgyűlési választások eredményeként több szempontból is átstrukturálódott hatalmi képletnek közvetlen hatása volt az önkormányzatok, illetve a közigazgatási reform további sorsára is, függetlenül attól, hogy a választásokat követően egymást váltó kormányok programjában az önkormányzati reform már megkülönböztetett — mielőbbi rendezést igénylő — kérdésként szerepelt. aj Önkormányzati választások kontra B-lista A hatalmi patthelyzetként jellemezhető új körülmények, a pártok mindegyikét politikai stratégiájának újragondolására késztette. A kisgazdák, illetve a kommunis-