Századok – 1992
Történeti irodalom - Kellenhenz Hermann: Die Fugger in Spanien und Portugal bis 1560. Ein Grossunternehmen des 16 Jahrhunderts (Ism.: Rolf Walter) I/147
148 TÖRTÉNETI IRODALOM 148 A forrásanyag egy része а Ш. kötetben - pontosabban a sorozat 34. kötetében - található, amely bó hatodfélszázad oldalon közöl számos, zömében eddig ismeretlen dokumentumot. Már csak ezért is vissza kell nyúlnia Kellenbenz művéhez mindazoknak a kutatóknak, akik a jövőben e témakörrel foglalkoznak. A levéltári források nagy hányada a dillingeni Fugger-archívumból származik, de Spanyolország, Portugália, Belgium, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Anglia és Németország levéltárainak anyagából is kerültek elő források. Kellenbenz e művével a nagy hagyományokkal rendelkező német Ibéria-kutatás folytatójává vált, azoknak a kutatóknak a sorába lépett, akik - mint például Häbler és Konetzke - kiemelkedő eredményeket értek el e térség múltjának feltárásában. A dokumentumokat olvasva mélyére nézhetünk annak, hogy miként épültek ki a Fugger-vállalkozás ibériai bázisai 1510 és 1560 között, más szóval az Anton Fugger haláláig terjedő időben. Rendkívül érdekesek - s az 1492-es „Kolombusz-évre" való tekintettel kiváltképpen aktuálisak - Veit Hörl faktor és az „Indiai Tánács" tárgyalásainak anyagai, amelyekből fény derül a Dél-Amerika - pontosabban Chile - meghódítását célzó tervre, ami végül az ugyancsak augsburgi Welser-házéval szemben nem valósult meg. A Fuggerek kiterjedt, több nyelvű levelezésének elemzése nyomán sikerült a szerzőnek új megvilágításba helyeznie a kereskedőház Antwerpenhez, a kor első számú kereskedelmi központjához fűződő kapcsolatait. Kellenbenz ehelyt kiegészíti, egyszersmind meg is erősíti Herman van der Wee kutatási eredményeit. A publikált források között előkelő hely illeti meg az 1546., az 1548. és az 1553. év „spanyol számadásait", amdyek kellően dokumentálják a kereskedelmi és a bankügyletek sokrétű összefonódását, továbbá azt, hogy milyen szoros szálak fűzték az augsburgi házat az Ibér-félszigethez. E források nyomán Kellenbenz kibővítette a Maestrazgo-bérletekről és a járadékügyletekről írott korábbi tanulmányait. Végül az olvasó fontos felvilágosítást nyer e nemzetközi érdekeltségű vállakózás számadáskönyveiről, könyvviteléről, valamint Matthäus Schwarz becslései nyomán bepillanthat az amerikai nemesfém- és érmeügyletekbe. Mind a monográfia, mind a forrásgyűjtemény - miként fentebb már szó esett róla - részletes személy- és tárgymutatóval jelent meg, amelyek megkönnyítik a terjedelmes és részleteiben is igen gazdag mű használatát. Lényegét tekintve az opus nem csupán a 16. század legjelentősebb és leghatalmasabb kereskedő- és bankházának története, hanem a koraújkori Európa - a szó legjobb értelmében vett -gazdaságtörténete. Szerzőjének kivételesen gazdag nyelvtudása, több évtizedes, fáradhatatlan kutató munkája, az e témakörből merített előadások, a bármikor rendelkezésére álló Fugger-archívum együttesen tette lehetővé olyan mű megalkotását, amely Európa történészei közül csak igen keveseknek adatott meg. Ismertetett munkája évtizedekig mércéje lesz azoknak a kutatásoknak, amelyeknek középpontjában az Ibériai-félsziget európai és tengerentúli kapcsolatainak koraújkori története áll. Akkor, amikor Kellenbenz hatalmas műve* megjelent, nem sejthettük, hogy hirtelen halála zárja le pályáját, akadályozza meg abban, hogy tovább gyarapítsa kivételesen gazdag életművét Hermann Kellenbenz munkássága jól ismert és elismert volt a magyar történészek körében, neves magyar gazdaságtörténészekhez fűzték szoros szakmai kapcsolatok. Makkai Lászlót, Berend T. Ivánt és Ránki Györgyöt társszerzőként kérte fel a ma már csaknem teljes, 6 kötetes európai gazdaság- és társadalomtörténeti szintézis megírásához. E kézikönyvről abban az interjúban is nyilatkozott, amely a VIII. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus (Budapest, 1982) alkalmával készült vele, s a Történeti Szemle 1982. évi 1. számában jelent meg (156-161. old.). Hermann Kellenbenz a Württemberg! Süssenben született 1913. augusztus 28-án, s a bajorországi Miesbachban hunyt el 1990. november 26-án. Regensburgban kezdett tanítani 1948-ban, ezt követően Würzburgban volt egyetemi magántanár. Három évig vezette a nürnbergi, egy évtizeden át a kölni egyetem gazdaságtörténeti tanszékét, 1970-ben tért vissza Nürnbergbe, onnan vonult nyugállományba 1983-ban. Alkotó munkájában ezt követően sem állt be törés, társszerzője és kiadója volt a szerkesztésében megjelent „Handbuch der europäischen Wirtschafts- und Sozialgeschichte" 3. kötetének (1986), s közben dolgozott a fentebb ismertetett monográfián. Kellenbenz neve elválaszthatatlan a hagyományokban gazdag „Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte" с. folyóirattól, s egyike volt azoknak a neves európai gazdaságtörténészeknek, akik elindították a Rómában szerkesztett „The Journal of European Economic History" с. folyóiratot Kölnben a „Forschungen zur internationalen Sozial- und Wirtschaftsgeschichte" sorozat megindítása fűződik nevéhez, nünmbergi évei alatt kezdte meg a „Beiträge zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte" с. sorozat szerkesztését, amelyik napjainkra már az 50. kötetéhez közelít. Kölni évei alatt a „Rheinisch-Westfälisches Wirtschaftsarchiv" igazgatója volt, illetve 1970-tól haláláig vezette a Fugger-archívumot (Dillingen/Donau).
