Századok – 1992
Közlemények - Silber Michael K.: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A „kaszinók” I/113
138 MICHAEL К. SILBER 45 Ld. pl. Antalffy. Magyar városrajzok, 70. a kaposvári nemesi kaszinókról, és Pardoe: The City of the Magyar, III. kötet, 2., a Pesti Nemzeti Kaszinóról. 44 Jelenkor, 1838. február 21. idézi Csetényi Imre: A reformkor első felének konzervatív sajtója és a zsidókérdés, MZsSz XLII (1925.), 150-151. Ugyanabban az évben, valamivel később, sok zsidó vendége volt Pápán a kaszinó báljának; a zsidók a belépti díjnál jóval többet adományoztak. Jelenkor, 1838. augusztus 25. Kőszegen egy felekezetközi jótékony társaság alakult 1834-ben a szegények megsegítésére. 1839-re zsidó pénztárost és két zsidó bizottsági tagot választottak. 47 Idézve az Allgemeine Zeitung des Judenthums-ban (AZdJ) V (1841), 208. 48 Man dürfe nicht über den eigentlichen Sinn der Statuten hinausschweifen, sonst könnte auch vielleicht jemand den Schein der Zulässigkeit dafür finden, dass auch ein achtbarer und gebildeter Bauer ein Mitgleid des Orosházer Kasinos werden könne. AZdJ VI (1842)98-99. Az újság az Agramer Zeitung, 1841, október 27. számára hivatkozik. 49 Pulszky: Életem és korom, I. kötet, 46-48. A három barát Rómában pápai áldásban is részesült. Ld. 62-63. Pulszky apja foroghatott a sírjában, mikor jóval később egy Fejérváry Biedermann unokáját vette feleségül, és saját unokája, Ágost, egy másik bécsi zsidó bankár családba a Figdorokhoz házasodott. 50 Ibid., 46. Ld. továbbá Tóth László: „La société hongroise de Presov" (Az eperjesi magyar társaság) Revue d'Historié Comparée XXV (1947), 505-58. 51 Israelitischen Annalen III (1841), 149. 52 Orinet V (1844). Kassa vezette az 1840-es a XXIX. tc. elleni támadást. Ez a tc. megengedte a zsidók letelepedését a városokban. Több, mint 250 polgár írt alá petíciót a zsidók ellen. 1841-ben, és terjesztette fel Bécsben a császárhoz. Mindazonáltal volt néhány polgár, aki a zsidókkal rokonszenvezett. Ld. Csetényi Imre: Adalékok a magyar zsidóság reformkorszakbeli történetéhez. A budapesti Ferencz József országos rabbiképző-intézet értesítője az 1927/28 tanévről (Budapest, 1928), 13-14. és Kerekes György: A kassai kereskedők életéből: Harmadik félszázad 1687-1913 (Budapest, 1913) 97-113. 176. 53 AZdJ V (1841), 88. Tulajdonképpen nem leheteti olyan rossz a helyzet Aradon, mivel még ugyanabban az évben néhány polgár hozzájárult egy orgona Purim bálra való megvásárlásához. 54 AZdJ VI (1842,) 701-702. 55 Ellenőr, 1880. szeptember 15. 112-113. 56 Czimer Károly: A Szeged-Belvárosi kaszinó százéves története (1829-1929), 26. 28. 87-89. 97. Cájusról ld. még Low Immanuel is Kulinyi Zsigmond-. A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig (Szeged, 1885), 82-83. A két dr. Steinhardt, akiket Cájussal együtt vettek fel 1834-ben a kaszinóba, úgy tűnik, hogy nem voltak zsidók, mivel Löw és Kulinyi nem említik őket. 57 Debrecent is felírhatjuk erre a listára. 1847-re dr.Pollák H.-t is a kaszinóban találjuk, aki egyben a helyi Védegylet pénztárosa is volt, valamint Klem Ignácot, a hitközség hosszú évekig elnökét, aki a kaszinó „egyik legrégebbi tagja volt". Pollák Henrik: Adatok a magyar izraelita statistikájához, Első magyar zsidó naptár és évkönyv 1848-ik szökőévre (Pest, 1848), 121. és Einhorn Ignátz: Visszapillantás, ibid. 247. Kleinről ld. (Meze)y (Ferenc)z: Klein Ignác emlékezete MZsSz III. (1886), 69-70. 58 Bihar Vármegye és Nagyvárad: Magyarország Vármegyéi és Városai, szerk. Borovszky Samu (Budapest, 1901?) 348. 59 Néhány nappal azután, hogy a helyi lövészegylet egy bizonyos prominens zsidót sorai közé választott, számos beadvány érkezett, felpanaszolván, hogy amíg a társaságot polgári egyletnek hívják, zsidókat nem lehet felvenni. Pesti Divatlap (1844), 157. 60 Ld. pl. Einhorn: Visszapillantás, 247-248. Pollák: Adatok a magyar izraelita statistikájához, ibid., 121. pontos számukat 13 főben adja meg. 61 Borovszky, Bihar vármegye. 348, 442-443. AZdJ V (1841), 87. ld. továbbá a tagjegyzéket a XII. Bihari Casinokönyvben (1844). 62 Ignatz Reich: „Friedrich Gross" Beth-El, 2. kiadás (Pest, 1878) I. kötet 110. Ennek az ötvenes években kellett történnie (Gross, 1858. január 2-án halt meg), mert különben e tényt kiemelten említenék a zsidók (1848 előtti) magyarországi emancipációjavai foglalkozó áttekintésekben. 63 H. Rosenmark: Die Israelitien-Gemeinde zu Gross-Kanischa in Ungarn AZdJ VI (1842), 98. és Ignatz Reich-, Dr. Moriz Horschetzky Ben Chananja III (1860), 74-77. 64 Ben Chananja VI (1863), 46. 200-201. IX (1866), 505. 65 Vermes Illés: „Előirat" ln:Pápai Casino Könyv 1838 (Pápa, 1838) 5. A Pesti Divatlap 640. még 1845-ben is arról számol be, hogy a polgári kaszinó továbbra is kizárja a zsidókat.
