Századok – 1992
Közlemények - Silber Michael K.: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A „kaszinók” I/113
A ZSIDÓK TÁRSADALMI BEFOGADÁSA A REFORMKORBAN 131 pa más országaiban is csupán egy kislétszámú radikális kisebbségre korlátozódott, a századforduló táján a magyar társadalmat a diszkrimináció sokkal kifinomultabb formái érintették meg, amelyeket a zsidókról kialakított új negatív sztereotípiák hoztak felszínre. Mindebből következően az 1848 előtti időszak, amikor is a dzsentri által irányított társadalom meglepően nyitottnak mutatkozott a zsidók iránt, egyedülálló a magyar zsidók társadalomtörténetében. Bár igaz, hogy a liberalizmus szerepe az 1848 előtti időszakban egész Nyugat- és Közép-Európában egyre jelentősebbé vált, a zsidók beilleszkedési lehetőségei nem voltak egyformák; a különböző befogadó társadalmak szerkezetétől és társadalmi értékeitől függően változtak. Amint Jacob Katz megjegyezte, a zsidók nem egy differenciálatlan keresztény társadalomba kerültek, inkább annak egy társadalmi szegmensébe kívántak bejutni. A század első felének Németországában a „semleges társadalom" határozottan középosztály jellegű volt (bár két generációval korábban a nemesség igen jeletős szerepet játszott a berlini szalonokban).88 A középosztály volt a liberalizmus bajnoka, az az osztály, amelynek a rendi különbségek meghaladására utaló kifejezett szándéka miatt hozzákezdett a pezsgő társasági élet létrehozásához. És valóban, az 1830-as évek végén ezt tanúsítja a zsidók növekvő részvétele a különböző páholyokban, klubokban és társaságokban.8 9 Magyarországon viszont a nemesek, és nem a polgárok voltak a liberalizmus zászlóvivői, ők kezdeményezték a társasági életet és keresték a vallási és társadalmi korlátok átlépésének lehetőségét. Milyen jelentősége volt ennek a ténynek a magyar zsidók asszimilációja tekintetében? Kutatásomnak ebben a stádiumában nem vagyok egészen biztos a válaszban. A zsidó társadalmi integráció folyamatában a felszínen észlelhető különbség csekély a két országban. A befogadás és az elutasítás üteme például mindkét országban egybeesik, az 1830-as és 1880-as évek közötti liberális fél századot felölelő időszakban. Mindazonáltal két lehetséges válasz adható. Először is, dzsentri nélkül Magyarországon a kaszinókba való belépés lényegesen nehezebb vállakózás lett volna. Ellentétben a polgárok ellenséges magatartásával, akik a zsidó versenytársaktól fenyegetve érezték magukat, az 1848 előtti korszakban a dzsentri körökben uralkodó önbizalom bizonyos nagyvonalú légkört termetett a zsidók iránt. A zsidók és a dzsentri közötti feszültséget minimálisra redukálta az a tény, hogy a társadalomban mindkettőjüknek különálló, jól meghatározható szerepe volt, amely nemcsak elhárította az érdekek összeütközését, hanem bizonyos fajta munkamegosztást létesített közöttük. A liberális évtizetekben ez a szimbiózis segített áthidalni az osztály- és valláskülönbségeket, és megteremtette a társadalmi kapcsolatok alapját. Amikor azonban a dzsentri az évszázad utolsó évtizedében korábbi önbizalma nagyobbik részét elvesztette, ugyanez a munkamegosztás rideg társadalmi ellentétté keményedett. Ez nyújtja számunkra a második támpontot. Hosszú távon a dzsentri által majorizált társadalomba való integráció sokkal bizonytalanabb, mint egy olyan társadalomban, melyet a középosztály ural. Míg ugyanis Németországban a megosztott értékek és a mentalitás alapul szolgáltak a zsidóknak, hogy a középosztály részévé váljanak, Magyarországon, mihelyt a dzsentri felhagyott a polgárosodással való rövid flörtjével, és egy antikapitalista ideológiát adoptált, ugyanezen középosztálybeli ér-
