Századok – 1992
Közlemények - Silber Michael K.: A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A „kaszinók” I/113
124 MICHAEL К. SILBER Zsidók, Polgárok és Nemesek Holländer esete természetesen teljességgel szokatlan volt: egy fiatal zsidó nemes emberek társaságában egy európai körúton nem számított mindennapos jelenségnek. Mindazontáltal a zsidók és keresztények közötti folyamatos és állandó társadalmi érintkezés helyszíne egyre inkább a kaszinók teremtette nyilvános közélet lett. így volt ez Pulszky szülővárosában Eperjesen is, ami elegendő okul szolgált a fogcsikorgatásra a régivágású dzsentri számára. Pulszky felidézte az idősebb Okolicsányinak, a korlátolt gondolkodású megyei táblabíró megtestesítőjének alakját: „A zsidó társadalmi állásának fokonkénti emelkedése is bosszantotta: haragudott, hogy az eperjesi kaszinó is beveszi őket tagokul, hogy ott tisztviselők, táblabírók, sőt alispánok is velők kártyáznak, s azt találta, „hogy a türelmesség az új divatú alkotmányosságnak ártalmas kigózölgése".50 A korabeli megfigyelőket az ragadta meg, hogy az a réteg, amely a zsidókkal hajlandó kapcsolatba lépni, az Okolicsányi-féle emberektől eltekintve, a nemesség volt, és nem a polgárság. Egy, az 1840 utáni közhangulat kedvező változásáról szóló beszámoló kiemelte, hogy a magyar társadalomnak nem mindegyik rétege osztotta a zsidók iránti új fogékonyságot. Mindenekelőtt a nemesség volt, amelyik magáévá tette a haladó magatartást, gyakran olyan hevességgel, hogy „a társadalmi érintkezés során minden különbség megszűnt, és a zsidó családokat baráti szálak fűzték a nemességhez".5 1 A legtöbb szabad királyi városban a városi népesség általában nem volt túl barátságos, amint erről 1844-ben egy másik híradás tudósít. Kassán még mindig petíciókat nyújtottak be a zsidóknak a városból való kiűzésére. Ezek az érzelmek azonban nem nyertek teret a helyi „Handlungs-Kasino"-ban, ahol néhány tagnak a zsidók kitiltására irányuló kérését erőszakkal vetette el a társaság felvilágosult és humanista gróf elnöke. Németek hiányában — summázta az újságíró — a magyarok általában a zsidókkal való viszony javítására törekednek.5 2 Ezt egy másik szabad királyi város, Arad is visszhangozta. Míg a város polgárai még mindig megtagadták a zsidóktól az állandó letelepedés jogát — az úgynevezett incolat-ot —, és kifogásolták jelenlétüket a bálokon, a nemesség már két zsidót választott az olvasóegylet hivatalnokául. 5 3 A polgárokat másfelől nem vonzotta különösebben az olvasóegyletbe való belépés, a 152 tagból mindössze 31 volt polgár, ellenben 39 a zsidó. Bár a társaságban a kisebbséget képviselte, a hangadó a földbirtokos nemesség volt. Ebben a liberális közegben a zsidók fölöttébb jól érezték magukat. A következő évben, amint arról beszámoltak, újból két zsidót választottak be a végrehajtó bizottságba, és a társaság könyvtára előfizetett a legfontosabb zsidó hetilapra, az Allgemeine Zeitung des Judenthums-га, melyet Németországban adtak ki.54 Eperjeshez, Kassához és Aradhoz hasonlóan, Szeged is szabad királyi város volt, ahol a zsidó integráció már 1840 előtt megkezdődött. Megkülönböztetett státusza ellenére egy szervezett zsidó közösség itt már a 18. század végétől virágzott. Voltaképpen a század közepére Szeged adott otthont az egyik legnagyobb magyarországi zsidó gyülekezetnek. A keresztény lakossággal való kapcsolatuk mintaszerű volt, Szegedről az a hír járta, hogy a magyar városok között a zsidó integráció ott a
