Századok – 1992
Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3
AZ ÓBUDAI URADALOM ZSIDÓSÁGA A 18. SZÁZADBAN 7 Ezek szerint tehát az óbudai uradalomban — jóllehet a zsidók betelepülése már a 18. század elején megindult, s Óbudán az 1710- es évek végétől zsidó községi szervezet is működött, — nagyobb számban csak a század második negyedétől kezdve éltek zsidók, ekkor már két községben. Az örökösödési perhez készült összeírás mindkét mezővárosnál feltünteti, ki a zsidó bíró: Óbudán a Vörösvárról abban az évben odaköltözött Marcus Mandl, Zsámbékon pedig Jacobus Isak viselte ezt a tisztséget. Földesúri szabályozás Bár az uradalom által a zsidóknak adott szerződés ebből az időből nem maradt fenn, valószínű, hogy első szerződéseik ekkor léptek érvénybe. Valamilyen megállapodást már Zichy Péter is kötött az óbudai zsidókkal, legalábbis erre utal Szabó Ferenc urasági tisztnek a földesúrhoz intézett levele (az 1710-es évekből), amelyben ez olvasható: ,Az mi sidók dolgát illeti, most mind otthon vadnak, majd ki ide, ki tova megyen, most volna szükséges velek accordalni Ó Budán, hogy az után az Uraság kárt ne valljon, az üdő is eljár..."2 4 Hogy azután erről a valószínűleg létrejött megállapodásról született-e írás, nem tudjuk, mindenesetre eddig nem került elő ilyen dokumentum. Bercsényi Zsuzsanna azonban már egészen bizonyosan írásban is megállapodott az uradalomban élő zsidókkal. A zsámbéki zsidók 1732. január 1-én érvénybe lépett szerződésében — amely az eddig előkerült legkorábbi szerződés az óbudai uradalom zsidóival — szó van egy ezt megelőző, első szerződésről.2 5 A 2. pontban az olvasható, hogy a templomuk és temetőjük helyét már az első contractusban kijelölték. Az 1732-ből fennmaradt második contractus részletesen szabályozta a zsámbéki zsidó község kötelességeit és jogait: új zsidó lakos csak földesúri engedéllyel települhetett be; a temetőbe engedély nélkül nem volt szabad idegen zsidót eltemetni; a földesúrnak családonként évi 4 forint védelmi díjat (Schutzgeld) kellett fizetniök; évente a földesúr jelöltjei közül bírót választhattak maguknak, s más tisztségviselőiket is megválaszthatták; egymás közti ügyeikben csak a zsidó bíró fennhatósága alá tartoztak, akinek egyébként kötelesek is voltak engedelmeskedni. A katonai kvártélytól, a porció és forspont adásától mentesültek, mert ezeket a zsidó község egy összegben váltotta meg a vármegyétől; feljogosította őket a földesúr, hogy a tőle bérbevett kocsma, illetve a mészárszék útján elláthassák magukat „kascher" borral és hússal. A védelmi díj fejében a földesúr azt a — már az első szerződésben is rögzített — kiváltságot adta a zsámbéki zsidóknak, hogy rajtuk kívül a helységben más nem nyithat boltot, az évi négy országos vásár idején pedig a helybeli zsidók az első sorban állíthatják fel bódéikat. Ezenfelül évi 3 forint fejében megengedte nekik, hogy lakóhelyüket szombatonként úgynevezett szombat-zsinórral kerítsék körül.26 A zsámbéki zsidóknak tehát már a velük kötött első szerződés lehetővé tette, hogy templomot (akkori szóhasználattal: Judenschule-t) építsenek és temetőt létesítsenek. Szinte bizonyos, hogy ez az első szerződés 1727-ben lépett érvénybe, hiszen egy ilyen a korabeli viszonyokhoz képest népes hitközség (20 család, 95-100 fő) nem lehetett meg imaház és temető nélkül. 1732. január 1-én már egészen bizonyosan állt a vályogból épült imaház,2 7 a szerződés ugyanis kimondta, hogy itt csak istentiszteletet szabad tartani, és mindenfajta zenebona vagy kereskedés tilos („In der Schull oder Synagog solle sich keiner Unterstehen den geringsten Tumult oder Handel anzufangen...").
