Századok – 1992
Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3
8 GÁL ÉVA 1732-ből Óbudáról is fennmaradt egy szerződés, amelyet Bercsényi Zsuzsanna a zsidókkal kötött.2 8 Ez azonban csak a templommal és a temetővel foglalkozik. Óbudán azonban már 1727-ből van dokumentum, amely a zsidó templom vagy inkább imaház meglétét bizonyítja. 1727-ben ugyanis Zichy Ferenc, Bercsényi Zsuzsanna mostohafia, az örökségért folytatott pereskedés közben erőszakos cselekedetre határozta el magát: fegyveres embereivel rátört Óbudára és leromboltatta az imaházat, amelyet a zsidók földesúri engedéllyel építettek maguknak (eközben egy zsidót meg is vertek). Bercsényi Zsuzsanna bepanaszolta emiatt mostohafiát a kormányhatóságoknál, az óbudai zsidóknak pedig megengedte, hogy újjáépítsék imaházukat.2 9 Az 1732-es szerződésben már arról volt szó, hogy a telek, amelyen templomuk áll, örökre az ő használatukban marad; a szerződésben a grófnő megengedte, hogy a telket egy házhellyel kibővítsék, fallal vegyék körül, és zsinagógát építsenek rajta (a korábbi imaház ezután hitközségi épületül szolgált). Az első óbudai zsidó imaház, majd az első zsinagóga ugyanott állt, ahol az 1767-1769-ben épített második, majd az 1821-re felépült és ma is álló harmadik óbudai zsinagóga: 3 0 a mai Lajos u. 163. szám alatti jókora telken. Megerősítette Bercsényi Zsuzsanna az óbudai zsidók jogát a nekik kijelölt temető használatára is, de a legszigorúbban megtiltotta idegen zsidók engedély nélküli eltemetését, amit 24 forint büntetéssel sújtott. A temetés engedélyezéséért 6 forint járt a földesúrnak. Az idegen zsidók eltemetésének tilalma — amely országszerte általános volt — nyilván azzal függött össze, hogy a falvakban szétszórtan élő zsidók, akiknek lakóhelyén természetesen nem volt zsidó temető, haláluk után zsidó temetőben akartak nyugodni, hiszen a temetés rendjét is szigorú vallási előírások szabályozták. így a nem helybeli zsidók eltemetése pótlólagos jövedelemforrást jelentett a földesúrnak. A zsidó temető Óbudán a zsidók letelepedésétől kezdve ugyanott volt, ahol 1950-ben történt kiürítésekor: a mai Laktanya utca északi szakaszán, amely a 18. század első felében még kívül esett a lakott területen. Öt évvel később, 1737 szeptemperében Bercsényi Zsuzsanna az óbudai zsidó község részére kibocsátott „Kauf-Brief', azaz vételi levél értelmében örök időkre eladta a hitközségnek azt a telket, amelyen a zsidók által saját pénzükön épített templom és a hozzáépített szoba állott, továbbá a már korábban is emlegetett Zahnféle háztelket és az ott álló, uradalmi tulajdonban lévő házat. Ez utóbbi 4 szobát, egy konyhát, egy kamrát, egy boltot és egy mészárszéket foglalt magában; a mészárszéket azonban a szerződés szerint meg kellett szüntetni. A mellette kialakított utcácskát viszont nem volt szabad megszüntetni. A temetővel kapcsolatban a szerződés megismételte az előző szerződésben foglaltakat.31 Az 1730-as évekből fennmaradt még néhány, egyes óbudai zsidókkal kötött szerződés, ezek azonban csak mészárszékbérletről és házvételről szóltak.3 2 Zsámbék földesura 1733-tól, Óbudáé 1745-től Zichy Miklós volt, a zsidó községekkel kötött szerződések azonban az ő idejéből eddig nem kerültek elő. Zichy Miklósnak 1758 elején bekövetkezett halála után rövid ideig, 1766 elejéig özvegye, Berényi Erzsébet grófnő birtokolta az uradalmat. 1765-ből fennmaradt az óbudai zsidó hitközségnek adott szerződés és instrukció, azaz rendtartás. A szerződésben több helyütt szó van az előző szerződésről. Az uradalom keresztény községeivel fennmaradt szerződésekből tudjuk, hogy az előzőeket 1755-ben még Zichy Miklós kötötte meg (valamennyit 1765-ben újította meg az özvegy).3 3 így
