Századok – 1992
Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3
6 GÁL ÉVA jellemző nagy mobilitását, feltehető, hogy az 1710-es években rajtuk kívül is élt egynéhány ismeretlen nevű zsidó Óbudán. Mindenesetre 1720-ban már volt zsidó községi szervezet (hitközség): Jacob Flesch egy 1720. február 21-én kelt iratban óbudai zsidóbíróként szerepel/i Eszerint tehát az óbudai hitközség kialakulása mintegy másfél-két évtizeddel korábbra tehető, mint azt a budapesti zsidóság monográfusa és nyomában más kutatók is eddig feltételezték, s jóval korábbra, mint ahogy azt maguk az óbudai zsidók a 18. század végén vélték.22 Az óbudai zsidókról fennmaradt első 18. századi összeírás, Pest megye 1725. évi dicalis összeírása, Óbudán tíz családfő nevét sorolja fel,. Ismerve a megyei összeírások megbízhatatlanságát, szinte biztosak lehetünk abban, hogy ez időben ennél már több zsidó család élt a városban. Mindenesetre, a hét személy közül, aki a két évvel későbbi összeírás szerint már 10-15 éve élt a helységben, három nem szerepelt 1725-ben; nem szerepelt ezenkívül az 1727-ben már 4 éve Óbudán élő Jidl Jacub és a 6 éve ott élő Marcus David (az utóbbi sakter volt, kimaradása a megyei összeírásból tehát érthető, hiszen nem volt adóköteles). Eszerint a valóságban legalább 5o%-al magasabb lehetett a létszám, mint amennyit 1725-ben az összeírásban kimutattak. A zsidók számának gyarapodására utal az is, hogy már Zichy Péter idejében emelkedett az általuk a földesúrnak fizetett cenzus összege. A gazdatiszti elszámolások szerint 1717-ben az óbudai zsidók 50 forintot fizettek (nem derül ki, hogy egész évre, vagy félévre-e); fél évi cenzusok 1723-ban 65 forint, 1725-ben 89 forint volt. Zichy Péter halálának évében, 1726-ban az óbudai zsidók évi cenzusa 202 forintra rúgott.2 3 A nagyobbarányú zsidó betelepülés mindamellett csak Zichy Péter halála után, özvegye, Bercsényi Zsuzsanna földesurasága idején indult meg. Erről ad hírt mind a Zichy Péter örökösei közti perhez 1727 júniusában bírósági megbízásból készített összeírás, mind pedig az 1727 augusztusában a Helytartótanács rendeletére felvett összeírás. Az előbbi név szerint felsorolja az Óbudán és Zsámbékon lakó zsidó családfőket, és feltünteti az általuk fizetett cenzus összegét. A helytartótanácsi összeírás ennél sokkal több adatot tartalmaz: a családfők megnevezése után felsorolja a házartásukban élő férfi rokonok, fiúk, szolgák és albérlők (inquilinus-ok) nevét, feltünteti, kinek a tulajdonában lévő házban laknak, saját ház esetén azt is, mennyiért és kitől vették a házat, megjelölik a földesuraknak és a vármegyének fizetett adó összegét. Arra is kitér az összeírás, hogy az illető családfő mióta lakik a helységben. Az örökösödési perhez készült összeírás 1727-ben Óbudán 24, Zsámbékon 25 zsidó férfi nevét sorolta fel. A Helytartótanács rendeletére készült conscriptio Óbudán 22 háztartásban 26 nős férfit vett számba, Zsámbékon pedig 15 háztartásban 20 nős férfit, ezenkívül 6 nőtlen albérlőt. Ez időben tehát az uradalom két mezővárosában csaknem egyforma számban éltek zsidók. Óbuda lényegesen kedvezőbb földrajzi fekvését, amelynek hatása a későbbiekben egyre erőteljesebben érvényesült a két település „versenyében", ekkor feltehetőleg még ellensúlyozta, hogy Zsámbék volt az uradalom központja és a földesúri székhely. Az Óbudán 1727-ben összeírt zsidó családfők közül — mint erről feljebb már szó volt — , hét akkor már 10-15 éve, három 4-6 éve lakott a helységben; a többiek 1-2 éve érkeztek, sőt kettő csak „mostanában" („recenter"). Zsámbékon valamennyi összeírt családfőről azt mondja az összeírás, hogy abban az évben, vagyis 1727-ben költözött a mezővárosba.
