Századok – 1991
Krónika - Szakály Ferenc: Főtitkári beszámoló (1991. április 23.) V–VI/604
610 KRÓNIKA lenül és személyes érdeklődésének megfelelően kapcsolódhat. Tagnak ugyanis nemcsak a Társulat központi titkárságánál, hanem bármelyik részlegnél lehet jelentkezni, s az újabb felfogás szerint az is a Társulat teljes jogú tagjává válik, aki azok valamelyikénél nyert felvételt. Ε szervezetek közül azok, amelyeknek sajátos célkitűzéseikhez már korábban sikerült szponzort találniuk, már eddig is önállóan gazdálkodtak. Ez a tendencia az évek folyamán egyre erősödött, s végül az új alapszabállyal — amely számukra is lehetővé teszi az önálló számlanyitást — ez a helyzet legalizálódott. 1986-ban már készen állt a Társulat jelenlegi, nem területi jellegű szakosztályhálózata, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy e téren az elmúlt öt esztendőben nem sikerült előrelépnünk. Közülük akkortájt — már hagyományosan — az Üzemtörténeti Szakosztály volt a legizmosabb, amelyet Incze Miklós alelnök-elnöknek majd utódjának, Koroknai Ákosnak már korábban sikerült közel vinni ahhoz a közeghez, amelyről és amelyhez szólni kíván. Sikereit nemcsak a szakadatlan sorban megjelentetett üzemmonográfiák, hanem az — összes szervezeteink közül egyedül — rendszeresen közzétett periodika, az Üzemtörténeti Értesítő is jelzik. A jelen periódusban nyolc monográfia és hét értesítő látott napvilágot, s legalább ennyi áll készen, megszerkesztett állapotban vagy befejezés előtt. Csak csodálkozni lehet azon — és ez a szakosztályvezetés múlhatatlan érdeme —, hogy a korábban nagyhatalmú vállalatok helyzetének előbb fokozatos, majd rohamos romlása eddig nem hatott ki a Szakosztály működésére. Csak remélni tudjuk, hogy így lesz ez az előttünk álló, kritikus években is. Merőben más körülmények között született és működik az Archeográfiai, Heraldikai és Genealógiai Szakosztály. Különös jelentősége, hogy olyan réteget nyert meg a Társulat számára, amelynek tagjait — sommásan „levitézlett uralkodó osztálynak", „a múlt kísérteteinek" minősítve — korábban nem is látták volna szívesen. A Kállay István irányította vezetőségnek sikerült megtalálni azt az utat (pl. felolvasásokkal egybekötött baráti vacsorákban), amelyet ez a közönség a legsajátabban a magáénak érez, s egyszersmind azt a módszert, amelyen eme, a családtörténetben „hivatalból" érdekelt régetet a tudományosan megalapozott genealógiai kutatások irányába terelheti. A hosszú nevű szakosztály, amely maga is több munkacsoportból áll, a — munkásságra, parasztságra és a polgárságra is kiterjedő — családtörténeten túlmenőleg általában is sokat tett a segédtudományok fellendítése érdekében. Kár, hogy színvonalas tudományos közleményeket tartalmazó, vaskos kiadványának a Magyar Heroldnak megjelentetése akadozik, s a tervezgetés stádiumában rekedt meg a Turul című folyóirat újraindítása is. Az előzőhöz hasonlóan igen kellemes meglepetés az — előzőhöz hasonlóan — úgyszintén 1983-ban alakult Sporttörténeti Szakosztály működése, amely Kutassi László elnök értő vezetésével, helyi és országos szinten egyaránt, igazi tömegmozgalommá tudta fejleszteni a sport mirt életmódtörténeti jelenség múltjának feltárását, s számos elkötelezett hívet szerzett az olimpiai eszmének is.,,Α történettudomány e fiatal hajtása" — ahogy magát a Szakosztály minősíti — nagyon is életképesnek és rugalmasnak bizonyult; minden lehetőséget meg tudott ragadni e diszciplína megismertetése és fejlesztése érdekében. Ha kellett, komoly áldozatok árán is, hiszen például a tavalyi történelem Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny aligha lett volna meg-