Századok – 1991

Tanulmányok - Kalmár János: A Bánság berendezése az Einrichtungswerk alapján V–VI/489 - FÜGGELÉK. A Pozsonyi rendi bizottság tervezete. Az ún. „Magyar Einrichtungswerk” V–VI/500

514 A MAGYAR EINRICHTUNGSWERK 514 9edszer: Hogy a Szentséges Felséged által kegyesen kinevezendő bizottság (melyben az illető Magyar Kamara testületéből is néhány biztos, valamint a harmincadvámokban vagy egyéb kamarai ügyekben és dolgokban más külső személyeknél nagyobb tapasztalattal rendelkezők szükség szerint vennének részt) rendelje el és határozza meg, mely helységekben maradjanak meg vagy létesítsenek főharmincadokat és fiőkharmincadokat. És az összes fentebb említett, Szentséges Felségednek dicsőséges és győzelmes fegyverei által már visszahódított részekben található és hajdan volt fiscusi vagy királyi uradalmak és birtokok (melyek közé a királyi szabadosokként számontartottak is járulnának, kivéve a kunokat, jászokat, és fihszteusokat, akik, ahogy az ismeretes, ősi szabadságjoguk és törvénykezéseik szerint Magyarország nádor ura alá tartoznak, és amennyiben az ország jelenlegi herceg és nádor ura elődei révén vagy törvénytelen adományok útján vagy másképpen birtokaikkal és területükkel együtt egyéb magánosok birtokába kerültek, az ország Szent Koronájához és a nádori hivatalhoz, melyhez ti. régtől fogva és országgyűlési törvények által rendelve voltak, mindenképpen kerüljenek vissza), felettébb helyesnek látszana, hogy korábban megszabott állapotukban, az illető Magyar Kamara igazgatása alá kerüljenek. lOedszer: Ha pedig ismertté válna, hogy jog és méltányosság nélkül sok helyen a vámok szokásos behajtását a kereskedéstől elidegenedett kereskedők végzik és ezáltal a vámbevétel nem növekszik, amiből szükségszerűen következik a királyi jövedelmek csökkenése, felettébb szükséges, hogy a hazai törvények szerint szüntessék meg a száraz vámokat, más vámok vonatkozásában pedig a földesurak a vámszedőknek a királyi vámoknak megfelelő összegeket kötelesek megadni. És ha a kötelezőn túlmenően, a behajtott vámok bármilyen fajta kiszabása révén, a visszaélés növekszik, azt ipso facto szüntessék meg. A vámok ügye ugyanis már olyan pontra jutott, hogy a királyi jövedelmek igen nagy mértékben csökkennek, s többet követelnek — a kereskedők romlására — a telonium nevű vám címén, mintsem ó Felsége és a királyság hamincadja szerint szabad, erőszakkal és hatalmaskod ássál, leginkább azokban a helységekben, ahol a telonium nevű vámot a zsidóknak bérbe adták, vagy intézését rájuk bízták. lledszer: A királyi jövedelmekből — mint ismeretes — eltűnik mindaz, amit a várparancsnokok, a kapitányok és más katonatisztek s a várőrségeknél alkalmazott ellenőrök mindenféle új vámokat meghonosítva maguknak elvonnak, és az ilyenfajta új, elviselhetetlen adók behajtásával a kereskedők lelkét és őket magukat a kereskedés további gyakorlásától elidegenítik. Amiért is az ügy java és Szentséges Felséged jövedelmeinek növelése érdekében közérdekűnek látszik, hogy az említett parancsnokok és ellenőrök ilyen szokatlan vámokat ipso facto ne szedjenek be. 12edszer: A várőrségek említett parancsnokai sok, Szentséges Felségedet megillető helységben hásználják a helységek uradalmához tartozó kocsmákat és mészárszékeket, és hasznukkal visszaélnek, tehát ezeket a Királyi Kamara és más földesurak kárára és sérelmére saját maguknak kisajátítják. Bizonyos, hogy amíg a királyi kincstárnak az ilyen őrhelyken Kocsmáltatási joga volt, csupán az italmérésből származó jövedelemből nemcsak a várparancsnok, hanem az egész őrség rendszeres fizetését megfelelően biztosították. Tehát úgy véljük, hogy ezekben (Felséged számára) az előző célra lefoglalt kocsmákban és mészárszékekben, ezeknek a parancsnokoknak