Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
BERENDEZÉSI TERVEK A TÖRÖK KIŰZÉSÉNEK IDEJÉN 481 ,ki irtása" helyett itt bukkan föl az „ausrotten" kifejezés.86 Egyébként az egész passzus gyűlölködő hangvétele alátámasztja Theodor Mayernak azt a következtetését, hogy az Ecclesiasticum fejezet szövegezéséből Kollonich Lipót minden bizonnyal jobban kivette a részét, mint a többiből.87 Mi valósult meg ebből az ellentmondásos tervezetből? A sokat emlegetett „germanizálás"-i tétel mellett ez a másik leginkább vitatott kérdés. Vitatták a tervezetet már megszületésekor, s azután is, mert a maga hibáival együtt is kereste a megvalósulás lehetőségét egy olyan korszakban, amelynek meghatározó társadalmi és gazdasági tényezői vagy a központosítás vagy a rendi önállóság érveit szögezték szembe vele, később pedig hol a monarchikus, hol a nemzeti eszme hívei keresték benne önigazolásukat. Ami a Iustitiariumban foglaltakat illeti: Kollonichék javaslata előkészítette a felső közigazgatás és az igazságszolgáltatás átszervezését. Ennek első lépéseként 1690. augusztus 12-én megjelent a király rendelete a Magyar Kancellária átszervezéséről, amely szórói-szóra követte a tervezet mellékletében foglalt javaslatokat. Az új Kancellária állandóan hivatalában tartózkodni köteles négy tanácsosával és két titkárával, továbbá rendszeres üléseivel az udvari hatóságok mintájára testületi hivatallá alakult át, amely a birodalom központi kormányszerveiben hozott döntéseket továbbította.8 8 A vallásügyi fejezetbe foglalt, a katolikus egyház megerősítését szolgáló célkitűzéseknek megfelelően az ellenreformáció nem korlátozta tevékenységét a protestánsokra és a magyar etnikumra. A jezsuiták, Kollonich Lipót aktív támogatásával, kierőszakolták a görögkeleti ruténok és románok egy részének unióját a római katolikusokkal. Bár a szerbek unióját patriarchájuk, Arzén Cernojeviő közbelépése megakadályozta, a Jézus Társaság nagy fegyverténye — és Kollonich érsek személyes sikere — volt a görög szertartású katolikus (unitus) egyház létrehozása, mert a római egyház évszázadok óta arra törekedett, hogy megszüntesse a keleti skizma hatását és unióra bírja az ortodox vallás híveit. Törvénybe ugyan ekkor még nem iktatták, de az elnéptelenedett országrészek betelepítésekor a telepesek kedvezményeit alapvetően az „Einrichtungswerk"-be foglalt javaslatok szerint állapították meg. Mind a magyar, mind az idegen (német, szlovák) telepesek szabad költözésű jobbágyok voltak, akik házukat, szántójukat, rétjüket és szőlőjüket elidegeníthették, ha távozásuk előtt más személyt állítottak maguk helyett. A magyarok 3, az idegenek 5 évig mentességet élveztek a földesúri és vármegyei terhek fizetése alól, akik szőlőt telepítettek, 6 adómentes évet kaptak. A betelepített németek azonban kedvezőbb létfeltételek közé kerültek a magyaroknál. Míg a magyarok előbb-utóbb az örökös jobbágyok sorsára jutottak, addig a németeknek a szabad költözési jog és a szolgáltatások meg-megújított szerződésben való rögzítése (még ha ahhoz a földesúr nem tartotta is szigorúan magát) előnyösebb helyzetet biztosított. Az adómentes évek leteltével azonban rájuk is vonatkoztak a vármegyei és földesúri terhek, ám az utóbbiakat — robot, dézsma — sok helyen évi cenzus fizetésével megválthatták, míg a magyarokat súlyos úrdolga és hosszú fuvar terhe nyomta.8 9 A betelepítési ügyek intézésével és a visszafoglalt területek (neoacquisita) értékesítésével a Kollonich Lipót által vezetett Neoaquistica Commissiót bízták meg.9 0
