Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
480 VARGA J. JÁNOS féle „elnémetesítés") nem öncél a tervezet programjában, hanem eszköz a politikai és gazdasági viszonyok mielőbbi konszolidálására. Továbbá, ha az idézett „kein discrimen nationum" megjegyzésre gondolunk, nyilvánvaló, hogy e programban a németen kívül más szomszéd etnikumok (szlávok, románok, szerbek) betelepítése, illetve bevándorlása is helyet kapott. Mint ahogyan az „Einrichtungswerk" programja valójában be is teljesült a 18. század folyamán. (Ez az egyébként amit Acsády Ignác — a millenáris kötetében — a „magyarság kiforgatásá"-nak nevez tulajdon országából). Benczédi László — aki sajnálatosan rövidre szabott ideje ellenére jelentősen hozzájárult az „Einrichtungswerk" legújabb értékeléséhez — a következő megszívlelendő gondolattal zárja a „germanizálás"-i tétellel kapcsolatos fejtegetéseit: „Nos, hogy Kollonich a magyarságnak, mint etnikumnak nem volt valami nagy barátja, arra felesleges volna sok szót vesztegetni, de mindent egybevéve, én mégis azt javasolnám, hogy az „Einrichtungswerk" „magyar ellenességé"-vel csínján bánjunk, azt ne dimenzionáljuk túl, ne tulajdonítsunk neki a kelleténél nagyobb jelentőséget. Egészében inkább Horváth Mihály, semmint Acsády Ignác értékelését tekintsük ebben a kérdésben iránymutatónak. Egy tervezet, amely a fennállóhoz képest tartalmilag nagyobb részben annyi előremutató és üdvös újítást tartalmaz, nem lehet káros egy nemzetre, néhány valóban problematikus tétele miatt. („Monarchie et peuples du Danube" c. művében, Párizs 1969., a kiváló francia történetíró, Victor Tapié egyébként — sokoldalúan méltatva a mű pozitívumait és jelentőségét — „une phrase malencontreuse"-nak, azaz „egy szerencséden mondat"-nak nevezi az „Einrichtungswerk" „germanizálás"-ra vonatkozó tételét).84 Benczédi László megállapításához legfeljebb két kiegészítést fűzhetünk hozzá: 1. Az „Einrichtungswerk"-ben valóban feüsmerhető a magyar etnikumot negatívan megkülönböztető szándék, ez azonban a magyar nemesség elleni indulattal, a nemesség kiváltságai megszüntetésének gondolatával vegyül, úgy is mondhatjuk, hogy a „magyarellenesség" a nemesség ellenesség képében jelentkezik. 2. Bécsben az 1680-as évek végén jól emlékeztek még rá, hogy 1683-ban a magyar nemesek, sőt a főurak is, alig néhány kivétellel, behódoltak a töröknek és Thököly Imrének. A magyarellenességgel szemben az „Einrichtungswerk" legsúlyosabb tehertétele a katolizáló, ellenreformációs szándék és a heves zsidóellenesség. A protestánsok negatív megítélése jól ismert Kollonich életművéből s magából a tervezetből is, viszont több figyelmet érdemel az emlékirat kevésbé ismert zsidóellenessége, amely Kollonich emberi-politikai arculatának egyik állandó vonása volt.85 A Compendium ebben a vonatkozásban azt ajánlja az uralkodónak, hogy „a zsidók káros szemetétől" („schädlicher Unrat deren juden") meg kell tisztítani („rainigen") a Magyar Királyságot, de addig is amíg ez nem valósítható meg, legalább arra kell törekedni, hogy olyan helyekre, ahol jelenleg nincsenek, így főleg a töröktől visszafoglalt területekre, ne fogadják be őket, a többieket pedig, mint ahogyan a rossz pénzfajtákat, .fokrólfokra ki kell irtani" („nach undt nach ausgerottet"). Addig is, ameddig ez bekövetkezik, szigorú rendet kell nekik előírni, amit ha megszegnének s a törvénysértést eltitkolnák, nemcsak a bűnöst kell megbüntetni, hanem az egész zsidó közösséget, a földesurakra és a zsidók érdekeire való tekintet nélkül, az egész királyság területéről ki kell tiltani („abzuschaffen"). A magyar etnikum Acsády Ignác által feltételezett