Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
BERENDEZÉSI TERVEK A TÖRÖK KIŰZÉSÉNEK IDEJÉN 479 talanságokra hajlamos magyar vér a némettel mérsékeltessék, s ezáltal természetes örökös királya és ura iránti állandó hűségre és szeretetre neveltessék". Ez a passzus és a nyomában támadt értelmezési (félreértelmezési) zavar Benczédi László szövegelemzése nyomán tisztázottnak látszik Az idézett részt Horváth Mihály 1872-ben a következőképpen tolmácsolta: a telepítések célja, hogy „az ország lakosságát megnémetesítsék, s ezen alázatos, hűséges és új polgárok által a mozgalmakra, zavargásra, szabadságaik védelmére nagyon hajlandó magyarok ellensúlyoztassanak". Horváth Mihálynál tehát nem találkozunk a „magyarellenes" minősítéssel. A magyarok elleni gyűlölet ezzel szemben Kollonich Lipótra alkalmazva, de félreérthetetlenül az „Einrichtungswerk"-re alapozva — egyetértve Benczédi László feltételezésével és megerősítve azt — először Acsády Ignác 1888. évi Mauer - recenziójában82 jelent meg a következőképpen: „Kollonich egyik legszembetűnőbb sajátsága a gyűlölet a magyarok iránt", továbbá: a legélesebben és legridegebben Kollonich hirdette „az egész ország teljes germanizálásának szükségét, vagy más szóval a magyar elem kiirtását". A tervezet „germanizálás"-ra vonatkozó passzusának szövegkörnyezetét vizsgálva, kevésbé egyértelmű Acsády megállapítása. Az „Einrichtungswerk"-nek az uralkodó elé terjesztett Compendiuma8 3 , kivonata szó szerinti fordításban ugyanis így hangzik: „az újonnan benépesített házak és telkek általánosan kapjanak minden adó és robot alól néhány szabad évet, éspedig a magyarok három évet, a németek ellenben a nagyobb ösztönzés kedvéért öt évet, azzal a kiegészítő megjegyzéssel, hogy ezek az alattvalók és parasztok ne legyenek röghöz kötöttek, még kevésbé jobbágyok, hanem szabad alattvalók", továbbá „hogy a rómaiak példájára — a túlzottan távoleső hitetlen és barbár népek kivételével — a befogadó idegen népek között semmi nemzeti különbséget („kein discrimen nationum") ne tegyenek, mindazonáltal az örökös tartományokból származó németekre (a főszöveg szerint „caeteris paribus") minden időkben mások előtt legyenek tekintettel" („die teutschen aus denen erblanden vor andern zu beobachten wären"). Az idézetből látható, hogy az ország teljes germanizálásáról és a magyar elem kiirtásáról az „Einrichtungswerk"-ben már csak azért sem lehetett szó, mert a tervezet az új szerzeményi terület benépesítésénél magyar telepesekkel is számolt (valószínűleg a túlzsúfolt felső-magyarországi vármegyékből), méghozzá úgy, hogy más nemzetbeli betelepülőkkel együtt, a jobbágysorból felszabadulva ők is szabad alattvalókká váltak volna. Joggal felmerül a kérdés: miért maradt ki a „germanizálás"-ra vonatkozó nevezetes mondat az „Einrichtungswerk" Compendiumából? Ez a kivonat a munkálatok befejezése után az uralkodó tájékoztatására készült, mintegy a tervezet tömör összefoglalásaként. Ha ebben a „germanizálás"-i tétel nem szerepelt, akkor — Benczédi László véleménye szerint — ennek három magyarázata lehet: nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget neki, vagy a Compendiumból idézett részlet tartalmazza a „germanizálás"-i szándék konkrét kifejtését, vagy az ország germanizálására irányuló törekvés annyira köztudott volt az uralkodóról és környezetéről, hogy az erre vonatkozó utalást szükségtelennek tartották külön kiemelni. A megoldást — Benczédi László szövegelemzése alapján — az első két magyarázat körül kell keresnünk, mert az idézetekből nyilvánvaló, hogy az ország belső egyensúlya érdekében történő „megnémetesítés" — ahogyan Horváth Mihály interpretálja — (és nem az Acsády-
