Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
476 VARGA J. JÁNOS belpolitikai és emberi tényezőkön túl, még egy fontos oka volt az „Einrichtungswerk" bukásának, egy külpolitikai ok, nevezetesen a Rajna menti francia háború, amely 1688 szeptemberétől kétfrontos küzdelemre kényszerítette Lipót császárt. Amikor Kollonich bíboros érsek és az albizottság novemberben benyújtotta a bécsi koronatanácsnak a tervezetet még (s már) javában folyt a küzdelem mind a magyarországi török, mind a francia fronton, s itt is ott is némi csorbát szenvedtek a császári fegyverek: a Rajna mentén francia kézre került Philippsburg, Speyer és Worms (1688 szeptember - 1689 tavasza), Erdélyben és a Balkánon pedig Köprülü Musztafa nagyvezír és a török szolgálatában álló Thököly Imre aratták győzelmeiket Zernyestnél, Ninél és Belgrádnál (1690 augusztus - október). Ezek is motiválták az udvari körök elhatározását, amikor az „Einrichtungswerk" félretétele mellett döntöttek. Mindent összevetve, igen kedvezőtlen bel- és külpolitikai körülmények között született meg, került a bécsi urdvari körök elé, majd „ad acta" — legalább is teljes megvalósítását illetően — Kollonich Lipót és munkatársainak reformtervezete. Pedig, jobb sorsra volt érdemes ez a kormányzati alapdokumentum, amely a 17. század végi, a török uralom alól felszabaduló Magyarország történetének egyik nagy jelentőségű társadalom- gazdaság- és művelődéstörténeti forrása. Az ország anyagi és szellemi jólétének megvalósítása tekintetében előnyösen különbözik a lipóti korszak összes többi tervezetétől. Kollonichék lényeges pontokon észrevették a török korszakból kilépő ország elmaradottságát, s a bajokon komolyan segíteni akartak. Tervezetük mélyen beleágyazódott a kor viszonyaiba, és irányt mutatott a jövő lehetőségei számára, elsősorban a közigazgatás terén. Vagy, mint az „Einrichtungswerk"-ről szóló történeti irodalom egyik kiváló tanulmányának hazai szerzője, Wellmann Imre találóan megjegyezte: az .Einrichtungswerk" „a meglévőből indult ki és gyakorlati útikalauz kívánt lenni az ország célszerű átalakításához."75 Kollonichék tervezete ugyanakkor nem több, mint különböző javaslatok gyűjteménye, amely nem alkot egységes rendszert, nem elég tervszerű, olykor terjengős az előadása, s nem mentes az ellentmondásoktól sem: előremutató pozitív javaslatok és negatív megnyilvánulások keverednek benne. Ezért történhetett meg, hogy az 1848-49 utáni magyar történetírás erős függetlenségi, köqogi szemléletével csak a„germanizálás" végrehajtásának, valamint az ősi alkotmány és a magyarság elleni támadásnak a haditervét látta benne. A magyar függetlenségi gondolkodást nélkülöző külföldi historikus számára viszont teljesen érthetetlen ez a beállítás, és hajlamos a kérdést az ellenkező végletből szemlélni. Ezért minősíthette Theodor Mayer az „Einrichtungswerk"-et magyarbarátnak. Ha félretesszük a száz évvel korábban kialakult — és az,Einrichtungswerk" megítélését még ma is befolyásoló — látásmód „nemzeti szemüvegét", akkor tárgyilagosan azt mondhatjuk: két korszak határán állt az „Einrichtungswerk". Egyes javaslatain még a 17. századi abszolutizmus szelleme uralkodik, ugyanakkor felvet olyan gondolatokat, amelyekért majd a 18. század 20-as éveiből nyúlnak vissza, a Rákóczi szabadságharc leverése után konszolidálódó Magyarországról, másokat meg száz év múlva a francia forradalom is csak ágyúszóval és gillotinnal tud megvalósítani. Ezért nem aratott sikert Kollonich korában, s ezért váltott ki máig ható vitákat, ezért értelmezték többféleképpen. Melyek hát a tervezet igazi erényei és hibái?
