Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
BERENDEZÉSI TERVEK A TÖRÖK KIŰZÉSÉNEK IDEJÉN 475 és áttelelő császári katonaság általános magatartása, amelyet az Udvari Kamara is elítélt. De mivel háború volt s még jó néhány évig a hadsereg közvetlen szükségletei fontosabbnak bizonyultak minden egyéb — bármily magasztos, egy egész ország érdekeit szem előtt tartó — célkitűzésnél, a főhadbiztos képviselte álláspont diadalmaskodott: javaslatára a Camerale fejezet főbizottsági felülvizsgálata 1689. július 25-én elmaradt, majd az egész tervezet fölötti döntés elhalasztása érdekében azt indítványozta, hogy az 1647-es porta összeírás kiigazítása előtt — ami már évtizedes tengeri kígyó volt — semmi ne történjék. Kollonich Lipótnak, miután a bécsi katonai csoport pillanatnyilag erősebbnek bizonyult, legalább a magyar főurak támogatását kellett volna megnyernie, ám ő súlyos hibát vétett: 1689. augusztus 22-én, a király augsburgi tartózkodása idején, három elsietett intézkedést adott ki a Magyar Kancellárián keresztül az .Einrichtungswerk" végrehajtásával kapcsolatban a saját, Korompay Péter kancellár és Franz Joseph Krapff aláírásával. Az elsőben telepeseket hívott külföldről és a Királyi Magyarországról a török uralom alól felszabadított területekre, s részletezte a betelepülőknek biztosított kedvezményeket. A másodikban értesítette a vármegyéket, hogy az újszerzeményi területek egy részét nyilvános árverésen áruba bocsátják jelentkezzenek az érdeklődők. A harmadik leiratot ugyancsak a megyékhez intézte, s abban felszólította őket, hogy jelentsék az 1683 óta kifizetett hadiadót és az elkövetett katonai rablások adatait, (hogy Caraffa ellen felhasználhassa azokat). Esterházy Pál és Széchényi György tiltakoztak a jogtalan beavatkozás ellen és a bécsi miniszterek nekik adtak igazat: a koronatanács kijelentette, hogy Kollonich téved, ha azt hiszi, hogy mint a javaslatok kidolgozására rendelt albizottság elnökének joga van azokat végre is hajtani.72 Kollonich bíboros érsek a megyékhez intézett leirattal egy időben küldte meg a pozsonyi főúri bizottságnak — a „Magyar Einrichtungswerk"-re tett észrevételek formájában — a bécsi „Einrichtungswerk" főbb gondolatait tartalmazó Compendiumot.73 A pozsonyi bizottság elutasította a tervezetet, főleg annak a nemesi kiváltságokat sértő javaslatai miatt, de emlékezve a megyék belső életébe történt beavatkozásra is. Az 1689. október 14-én kelt válaszfeliratában hangsúlyozta, hogy a magyar rendek az 1687-es országgyűlésen mindent megtettek amit kért tőlük a király, annál többet azonban ne kívánjon: „...amint legszentebb Felséged... kegyeskedni fog visszaemlékezni — írták a főurak — miképp a legközelebbi múltban, itt Pozsonyban tartott országgyűlés folyamán kegyelmes előterjesztésiben és határozatával és némely legbensőbb miniszterei [útján adott] biztosításaival az országnak hív karait és rendeit kegyelmesen biztosítani és tőlük a királyi trón örökletességén és Jeruzsálemi András király törvényéből az úgynevezett ellenállási záradéknak törlésén kívül semmi mást kívánni nem méltóztatott; egyebekben pedig valamennyi közönséges és ősi szabadságokat, kiváltságokat és törvényeket a hitlevelek értelmében minden időkre megtartani és az ország összes karait és rendeit bántatlanul megőrizni... határozta..., és erről az ország karait és rendeit... biztosította is. Amire való tekintettel e hűséges karok és rendek... urunk és királyunk iránt hűségüknek, ragaszkodásuknak és alávetésüknek szembeszökő készségét... megmutatták..."7 4 A bécsi katonai csoport ellenállásán, a magyar nemességet képviselő pozsonyi főúri bizottság elutasító véleményén és Kollonich Lipót hatásköri túllépésén, mint
