Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
BERENDEZÉSI TERVEK A TÖRÖK KIŰZÉSÉNEK IDEJÉN 461 2. Az „Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" A pozsonyi bizottság tervezetét — ha legtöbb kérdésben nem értettek is vele egyet Bécsben — használta a Kollonich Lipót vezetésével ülésező albizottság. Amikor Kollonich érsek 1689. augusztus 22-én megírta válaszát a pozsonyi főrendek tervezetére, az albizottság tagjai már több mint egy esztendeje dolgoztak az „Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformjavaslaton. Az emlékirat a korabali államigazgatási tervezetek hagyományos felosztása szerint készült: Iustitiarium, Ecclesiasticum, Politicum, Militare és Camerale című fejezetekre tagolva39 tárgyalja — a tervezet készítői szerint — a Magyarország előtt álló legsürgősebb tennivalókat. Iustitiarium A szűkebben értelmezett közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformtervét a Magyar Kancellária újjászervezésének gondolata nyitja meg. Kollonich és az albizottság szükségesnek tartja, hogy a Kancellária modern udvari hivatallá váljék, annál is inkább mivel a jelenlegi a korrupció melegágyává vált s szervezetében is elavult. Bizonyára ismerték Korompay Péter nyitrai püspöknek, a Magyar Kancellária akkori vezetőjének jellemzését erről a kormányhivatalról: „Mellettem egy titkár van két írnokkal s egy lajstromozó. Az utóbbi tisztnek viselői nem ritkán vakmerők voltak magukat kancellárok és titkárok meghagyásainak ellenszegezni s elbizakodottságukban — ők lévén a pecsétőrök — vonakodtak az őfelsége által már aláírt okmányokat megpecsételni, hogy a törvényes díjnál nagyobbat zsarolhassanak ki a perlekedő felektől. Véleményem szerint — folytatja a püspök — a Magyar Kancelláriát a cseh [kancellária] képére kellene átidomítani, vagy, mivel Magyarország főkancellárja, az esztergomi érsek nem szokott az udvarnál széket tartani, a német birodalmi kancelláriát kellene előképül választani, melyet aztán rangjára nézve nyomban követne a magyar."40 A hivatal újjászervezéséről a következőképpen vélekednek Kollonichék: „Kell, hogy pap legyen a kancellár" — szögezik le mindjárt az elején, majd így folytatják — : „kívüle négy tanácsosból álljon a Kencellária, mégpedig két egyháziból — hogy a papi rend mindig egyensúlyban legyen a világiakkal a vallás dolgában, mellyel a magyarok nem bánnak eléggé kényesen, marasztván hazájukban az eretnekséget, honnan Magyarországon minden baj eredetét veszi — és két világi tanácsosból, kikből az egyik német lehetne. Titkár kettő szükséges, az idősebbik tanácsosi ranggal és szavazattal bírhatna. A lajstromozó mellé még egy segédet, egy kiadót, egy fogalmazót, három írnokot, s egy hivatalszolgát kellene adni, és mindnyájukat tisztességesen fizetni, miként ez az 1681. évi országgyűlés által eltörölt pozsonyi kormányzóságnál (Gubernium) történt". S hogy a működés feltételei egészen zavartalanok legyenek „rendjén volna külön szállást fogadni a Kancellária számára, mert annak, hogy eddig nem volt szállása, hogy az irományokat saját házaiknál tartották a tisztviselők, annak kell tulajdonítani majdnem az összes levéltár elveszését, a libri regii, a királyi könyvek kivételével."
