Századok – 1991

Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449

462 VARGA J. JÁNOS Ellentétben a pozsonyi bizottsággal, de összhangban Esterházy Pál saját tervezetével, Kollonichék a magyar törvények revízióját javasolták. A felülvizsgálat elkerülhetetlen — írják —, mert a Tripartitum hemzseg az ellentmondásoktól, tele van az első királyok óta más és más körülmények között létrejött törvényekkel, amelyeket a felek és a bírák arra használnak fel, hogy kijátsszák az igazságot és maguknak hajtsanak hasznot a király és az ország megrövidítésével. Ezért a Tripartitumot és a törvényeket jól rendezett Corpus Iurisba kell összefoglalni, amelyből az elavult, hatályon kívül helyezett artikulusokat ki kell hagyni és korszerű intézkedésekkel kell pótolni. Közjogi aggálya nem lévén az albizottságnak ez a korszerűsítés inkább az igazságszolgáltatás könnyebbé, gyorsabbá tételére és a visszaélések megszüntetésére irányult. Az első reformálandó terület az ítélőmesterek működése. Az „igazság pestisé"nek nevezett bírák hatalma annyira megnőtt, hogy indokolatlanul bárkinek a kívánságára, bármely fórumon mind vizsgáló, mind végrehajtó bírákká tehetik magukat, a fellebbvitel teljes kizárásával. A személyük ellen felhozott panaszokat fokozta a körülöttük kialakult korrupció: a pereket mindig a felperes nyerte meg, aki gyakran megegyezett a nyereség egy hányadában az ítélőmesterrel és annak étellel, pénzzel kereste kedvét az alperes terhére. „Cégéres bűnözőket a megvásárolt tanúk fejre letett esküje („Kopf-Schwörung") alapján elbocsátanak, ártatlanokat pedig kivégeznek" — írja az albizottság. Az alperes kiszolgáltatottságát csak fokozta, hogy pervesztés esetén nem állt módjában magán segíteni, s a perköltség háromszor vagy még többször is felülmúlta a peres tárgy értékét. Az albizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ítélőmesterek túl nagyra nőtt tekintélyét meg kell szüntetni, egyszerű bírákul beosztva őket a törvényszékekhez. A Tripartitum korszerűsítésének második feltétele a nyolcados törvényszékek működésének felülvizsgálata. Az ún. nagy octava (iudicia octavalia maiora) a Királyi Tábla4

1

és a Hétszemélyes Tábla4

2

fóruma, amely a Mohács előtti korszakból maradt fenn. A törvények gyakran elrendelik megtartását, a felső-magyarországi részek számára Eperjesen Szent György (április 24.) nyolcadától, az alsó-magyarországi területen Pozsonyban Szent Lukács (október 18.) nyolcadától negyven napig.4

3

Az octava a nagy perek fóruma lett volna, ám a 17. században csaknem végig szünetelt, csupán két ízben 1611-ben és 1650-ben ült össze Eperjesen. Mindkét alkalommal országos eseménnyé nőtte ki magát. Az 161 l-es octaván, ahol a nádor elnökölt, összegyűltek a főurak, a vármegyék, a nemesség és a városok képviselői. Az egykorú német följegyzés így jellemzi a sokak számára vagyoni és családi változást előidéző eseményt: ,.némely szegény ember gazdag és némely gazdag ember szegény lett, némelyik parasztokat kapott, míg a másik elvesztette az övéit."4

4

Hiába az octavák, „sorsfordító szerepe", az „Einrichtungswerk'-albizottság megszüntetésüket javasolja, mert azok csak nagyritkán üléseznek. Az igazságszolgáltatás két botrányköve a perletétel és a perújítás korlátlan lehetősége, amelyeket meg kell szigorítani. Ellenkező esetben a felperes bármikor kérheti a per félbenhagyását, „mihelyst úgy tetszik" neki, s „mihelyst egy marok pénzzel meg akarja vigasztalni a bírót". Nem különb a perújrafelvétel esete sem, amelynek erejénél fogva ugyanazon per megújítható ugyanazon bíró előtt, s az új kifogásokkal fellépő peres fél vég nélkül elhalaszthatja az ítélethozatalt.