Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
BERENDEZÉSI TERVEK A TÖRÖK KIŰZÉSÉNEK IDEJÉN 457 és gazdálkodásra kényszerült magyar végvári katonaságot szerette volna rendszeresen fizetni és a horvát ezredek mintájára megszervezve az ország állandó hadseregének részévé tenni. A vezetésükre alkalmas főkapitányokat a török elleni háborúban kitűnt magyar főurak közül javasolja: a Dunántúlon Battyhány Ádám, Draskovich János és Zrínyi Ádám, Alsó-Magyarországon Pálffy Károly, Esterházy János, Kéry Ferenc, Koháry István, Erdődy György és Czobor Ádám, Felső-Magyarországon Károlyi László, Barkóczy Ferenc és Csáky László viselnék a tisztségeket. A 24.000 főnyi végvári katonaság évi fizetését Magyarország, Horvátország, Szlavónia és a kapcsolt részek biztosítanák évi 30.000 portióval, amelynek felosztását maguk az országlakosok végeznék el, de azon felül semmilyen más adóval nem tartoznának. Végezetül a visszafoglalt területek újra régi birtokosaik, a magyar nemesek tulajdonába kerülnének. Öt hónappal a nádori javaslat felterjesztése után, 1688. szeptember 13-án, I. Lipót július 31-én kelt utasítására,2 9 összeült Pozsonyban egy rendi bizottság Esterházy Pál és Széchényi György vezetésével. Feladatuk az volt, hogy az 1687-88-as pozsonyi országgyűlésen az ország berendezésével kapcsolatban felvetett kérdések tárgyalását folytassák: válasszanak maguk mellé alkalmas munkatársakat, akikkel az igazságszolgáltatási, egyházi, közigazgatási, katonai és pénzügyi javaslatokat kidolgozzák, majd terjesszék fel a tervezetet a királynak. Esterházy Pál az egyes kérdéskörök megvitatására albizottságokat hozott létre, amelyek egymástól függetlenül dolgoztak: az esztergomi érsek és a főpapok foglalkoztak az egyházüggyel, Erdődy Kristóf magyar kamarai elnök néhány kamarai tisztviselő társaságában a pénzügyi kérdéseket vizsgálta, a közigazgatást és a hadügyet a nádor vállalta néhányadmagával, az igazságszolgáltatást pedig Orbán István, Szenthe Bálint és néhány jogász. Ezzel a módszerrel igen gyorsan, szeptember 22-ére befejezték a munkát.3 0 A tervezet, amelyet a történeti irodalom „Magyar Einrichtungswerk"-ként emleget3 1 a következő címmel került a király elé: „Opinio Dominorum Consiliariorum ad Posoniensem Commissionem pro die 13 mensis Septembris anni 1688 per suam maiestatem sacratissimam convocatorum eidem suae maiestati sacratissimae transmissa."32 Szoros kapcsolatban áll a nádor személyes felterjesztésével, azt veszi alapul, fejleszti tovább, bővíti nemcsak részleteiben, hanem új mondanivalóval is. Végeredményben a kettő együtt tükrözi a rendek állásfoglalását. Alapmotívuma a másfél évszázados óhaj: az ország Mohács előtti állapotának minél gyorsabb visszaállítása, kiegészítve a hasznos és kívánatos osztrák és cseh intézmények átvételének igényével. A bizottság sok mindenben követi a nádori tervezetet — egyes részeket csaknem szó szerint átvesz a katonai fejezetből —, hangvétele mégis jóval erőteljesebb, nem egyszer rokon a gravamenekéval. Az emlékiratot jórészt olyan régi és új törvényekre való hivatkozásokból állították össze, amelyeket az oszággyűlésen hosszan megvitattak, a király el is fogadta azokat, de végrehajtásuk legnagyobb részt elmaradt. Kivonatosan közlik hát újra ezeket a végrehajtatlan törvényeket, s újra érvelnek mellettük, hangsúlyozva, hogy olyan újonnan berendezett Magyarországon kívánnak élni, ahol a felsorolt törvények érvényesek, sőt törvénnyé lesznek egyéb, ugyanitt felsorolt kéréseik is. Nyíltan hivatkoznak arra, hogy az 1687-88-as országgyűlésen tett engedmények (az örökös királyság elismerése, az ellenállási jog eltörlése) fejében jutalmat várnak a magyar rendek.
