Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
458 VARGA J. JÁNOS A „Magyar Einrichtungswerk" 33 egyetért az Esterházy Pál által javasolt, a nádori hivatalból létrehozandó központi igazgatási és igazságszolgáltatási szerv létesítésével, de nem guberniumnak nevezi, hanem a „király magyar titkos tanácsá"-nak, amely egyenrangú a Császári Titkos Tanáccsal, s amely úgy szerveződne, hogy a nádor elnökletével működő Hétszemélyes Tábla kiegészülne magyar közigazgatási, katonai és kamarai szakértőkkel. Szorgalmazza a Magyar Kancellária cseh mintára történő átszervezését, az állami hivatalok teljes szekularizációját, a főhivatali tisztségek betöltésének magasabb szintű, lehetőleg külföldi képzettséghez kötését. A pozsonyi bizottság országházat („domus regni") is kér, ahol elhelyezhetnék az ország iratait, s ahol az ország kincstárnoka és más tisztségviselők berendezhetnék hivatalukat. A kincstárnok, akinek a tisztsége és elképzelt hatásköre az 1526 előtti intézményt idézi fel, beszedné a fél harmincadot34 és a sóvám egy részét, s azt kiegészítve más jövedelmekkel az ország hivatalnokainak és a katonaságnak a fizetésére fordíthatnák. Az igazságszolgáltatással kapcsolatban kijelenti, hogy — a nádori felterjesztéssel ellentétben3 5 — elégedett az országgyűléseken hozott és megerősített hazai törvényekkel, a peres eljárás törvényes módjával s a meglévő bíróságokkal, ide értve a megyei és városi bíróságokat, a Királyi Táblát és a Hétszemélyes Táblát. A hibát egyrészt abban látja, hogy az igazságszolgáltatás — elsősorban a szakadatlan háborúk miatt — sok éve szünetel, így a nyolcados, a rövid és a rendkívüli törvényszékek s a Hétszemélyes Tábla ülései, ahol a pereket végleg eldöntik, annak ellenére, hogy a törvények meghatározzák valamennyi bíróság megnyitásának idejét és helyét. A hiányosságok másik okát a „jobb rendbe hozandó" Magyar Kancellária és a Magyar Kamara gyakori törvénytelen beavatkozásában látja. Egyébként a bizottság nem tartja magát alkalmas fórumnak ilyen nagyjelentőségű kérdések eldöntésére, ezért kéri, hogy az igazságszolgáltatás reformjával — békésebb időben — az országgyűlés foglalkozzék. Egyházügyi kérdésekben a tervezet készítői javasolják, hogy a főpapok térjenek vissza Mohács előtti székhelyükre, különben nem indul meg a rendszeres egyházi élet és vallásgyakorlat, továbbá szervezzék újjá az esztergomi és a kalocsai érsekséget — az utóbbit egyelőre püspökségként, amíg alkalmas lesz érsek számára is lakóhelyül —, valamint a püspökségeket, káptalanokat, prépostságokat és apátságokat. A bizottság egyházi tekintetben is a Mohács előtti állapotba kívánta visszahelyezni az országot, s azt kérte, hogy a Kamara ne gátolja a katolikus egyházi élet újjászerveződését, hanem segítse azt az időközben világi, sőt nem egyszer protestáns kézre került egyházi birtokok visszaadásával. A protestánsokról szólva megállapítja, hogy a töröktől visszafoglalt részeken igen sok a prédikátor, akik erőteljesen terjesztik hitüket, ami nem kívánatos, ezért ezt a helyzetet kiküldött biztosok útján meg kell változtatni. A békesség kedvéért meghagyja az 1681. évi 25. tc.-et megújító 1687-88. évi országgyűlés 21. tc.-ét, amelyet egyébként a katolikusok többsége és a protestánsok is elégedetlenséggel fogadtak, mert az előbbiek sokallták a protestánsoknak tett engedményeket, az utóbbiak viszont kevesellték azokat. A „Magyar Einrichtungswerk"-nek a politicumról szóló részét akár a rendi érdekek apológiájának is tekinthetjük. Itt kaptak helyet a nemesi kiváltságok védelmével kapcsolatos kérdések, ami arra mutat, hogy a rendek ezeket az ország kor-
