Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
456 VARGA J. JÁNOS nium, kiegészülve a Királyi Tábla tagjaival, évente két alkalommal: nagyböjt idején, illetve Márton nap ( november 11.) táján öt-öt hét időtartamra összeülve döntene valamennyi fellebbezett bírósági ügyben; fenntartva mindenban a király számára a végső ítélkezés jogát. Valamennyi más törvényhatóság ettől az ítélőszéktől függne, vagyis a megyei bíróságok eljárva a hatáskörükbe tartozó ügyekben, ide küldhetnék a fellebbezéseket, s a pozsonyi törvényszék vizsgálná felül a horvát Báni Táblától és a kinevezendő szlavón bán eszéki székétől érkező ítéleteket is. Esterházy Pál látta a Corpus Iuris túlhaladottságát, amelynek rendelkezései annyira korszerűtlenek, hogy az új korszak felé haladó Magyarország igazságügyének rendezésére alkalmatlanok. Nem zárkózott el tehát attól, hogy a törvénykönyv előírásait, akár országgyűléstől függetlenül, felülvizsgálják. A „törvények ellentmondásaiban" lévő nehézségeken az artikulusok „koncentrációjával" kívánt segíteni. Ezt a munkát Szenthe Bálint alnádorra, Petróczy János Pozsony város főjegyzőjére és Tolvay Gábor szakolcai tanácsnokra bízná úgy, hogy katonai, egyházi és kamarai szakkérdésekben másokat is meghallgatnának. A kész kódexet elgondolása szerint ő maga, egy bécsi bizottság, végül a király vizsgálná meg, aki azután rendeleti úton tenné közzé. A nádor osztrák és cseh mintára kívánta átalakítani a Magyar Kancelláriát, mert azok a közigazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak kollégális szervezetű, világi kancellár által vezetett, szakszerű hivatalaivá fejlődtek. A nádor úgy képzelte el a Kancelláriát, hogy annak a munkáját is — akárcsak a guberniumét — rendszeresen fizetett, szakképzett, jogot tanult és nyelveket ismerő hivatalnokok végeznék, nagy műveltségű, lehetőleg a római Collegium Hungaricumban végzett püspök-kancellár, de még inkább a magyar főurak közül választott világi kancellár irányításával. Tekintve, hogy Kollonich Lipót elsősorban a katonai kérdésekhez kérte Esterházy Pál véleményét, a javaslat legrészletesebben a hadüggyel foglalkozik. A nádor úgy véli, hogy az ország felszabadításával, a határok módosulásával elkerülhetetlenné válik a török időkben létrejött 6 főkapitányság (alsó-magyarországi vagy bányavidéki, felső-magyarországi vagy kassai, győri, Kanizsával szembeni, károlyvárosi és varasdi) megszüntetése és újak szervezése. Közülük az első a régi varasdi, a Kanizsával szembeni és a győri főkapitányságból alakulna meg Eszék székhellyel, s végvidéke a Száva, Dráva és a Duna melléke lenne. A másodikat Szeged központtal kellene fölállítani, ez ügyelne a temesvári és belgrádi részekre, és végvidéke Szolnoktól Titelig terjedne. A harmadik főkapitányság székhelye a Debrecenhez közeli Szentjobb lenne, végvidéke pedig Szatmártól közel az erdélyi határig, Váraddal és Gyulával szemben húzódna.28 Az új végvári vonal védelmére 12.000 magyar és 12.000 német és horvát katonát javasol. A németeket német főkapitány vezényelné, székhelye Eszék lenne. A magyarok és a horvátok élén nemzetbeli főkapitány állna és egyetértésben védelmeznék az országhatárt a németekkel. Azon a végvidéken, ahol a parancsnok német lenne, ott tőle kapnák az utasítást a magyarok és a horvátok is, ahol pedig a magyarok és a horvátok a főkapitányok, ott a németek azoknak engedelmeskednének. A tervezet külön foglalkozik a magyar végvidék állapotával. Hangsúlyozza a szervezetlenség és fizetetlenség tarthatatlanságát, s a jobban ellátott osztrák és horvát végvári rendszer mellett foglal állást. A fizetetlen, gyakran képzetlen, önellátásra
