Századok – 1991
Tanulmányok - Varga J. János: Kollonich Lipót és az Einrichtungswerk V–VI/449
BERENDEZÉSI TERVEK A TÖRÖK KIŰZÉSÉNEK IDEJÉN 455 latát veszi át akkor is, amikor arra figyelmezteti az uralkodót, hogy nem szabad mértéken felüli adókkal megterhelni a magyarországi alattvalókat.2 3 Magyarok ugyan nem vettek részt a? „Einrichtungswerk" albizottság munkájában, de Kollonich az 1687-88-as országgyűlés befejezése után azonnal véleményt kért az új berendezés kérdésében magyar, illetve magyarországi tisztségviselőktől. Közülük első helyen állt Esterházy Pál nádor és Széchényi György esztergomi érsek, azután Orbán István személynök és Szenthe Bálint alnádor, valamint a helyi viszonyokat jól ismerő Antonio Caraffa magyarországi főhadbiztos. Esterházy Pál sajátkezűleg írta le Bécsben s keltezte 1688. április 3-án a maga javaslatát, amelyről a Lipóthoz küldött tisztázat a nádori kancellárián készült április 9-én, jóval az „Einrichtungswerk'-albizottság munkájának megkezdése előtt.24 Az „Informatio ratione commissionis quoad politica, iuridica, militaria, cameralia et spiritualia, Viennae 3. Április 1688. palatini suae sacratissimae maiestati porrecta"25 című tervezet az ország berendezésének öt főkérdése: iustitiarium (szűkebb értelemben vett közigazgatás és igazságügy), ecclesiasticum (egyházügy), politicum (közigaz -gatás), militare (hadügy), camerale (gazdasági, kamarai ügyek,2 6 közül érdemben csak hárommal foglalkozik, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformjával, továbbá részletesen az ország védelmének átszervezésével. Az egyházi és a kamarai ügyek előkészítésére bizottsági tagokat javasol. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás korszerűsítéséről szólva a felterjesztés egyik vezérgondolata az, hogy a nádori méltósággal egybekötött helytartói jogkört lényegesen ki kell bővíteni. Esterházy Pál ezt tartotta Magyarország függetlensége zálogának. A Habsburg uralkodók a helytartó tevékenységét jórészt az igazságszolgáltatás területére korlátozták, s e téren tekintették a király magyarországi helyettesének. A helytartói tisztet, ha a nádori széket nem töltötték be — mint 1667-81 között —, valamelyik főpap, rendszerint az esztergomi érsek viselte. Ha az ország nádora elláthatta feladatát, akkor nem neveztek ki melléje helytartót, hanem a nádor a helytartói jogokat is gyakorolta. Az ország nádorai — közöttük Esterházy Pál is — arra törekedtek, hogy Magyarországon a király általános helyettesei legyenek. A nádor a közigazgatás reformja kapcsán — saját hivatalának támasztalan voltát is felismerve — új magyar központi kormányszék (gubernium vagy tribunál) létrehozását javasolja.2 7 A gubernium hatáskörét nem határolja pontosan körül, és az igazságszolgáltatást, valamint a közigazgatást ugyanarra a kormányzati szervre bízza. Elgondolása szerint az új kormányszék a nádori méltóságon és a rendek közjogi szerepén nyugodott volna. Elnöke a nádor, tagjai 2 püspök, 2 világi országnagy, a Haditanács egyik tagja, a Magyar Kamara elnöke vagy alelnöke, a Királyi Tábla prelátusa és bárója, a királyi személynök és 2 titkár. Összetétele tehát hasonlóságot mutat a felsőbíróságokéval, s bizonyos mértékig követi a rendi országgyűlés felépítését is, annak törvényhozói szerepe nélkül. De mert az országgyűlést ritkán hívta össze a király s az igazságszolgáltatás terén is több évtizedes lemaradás mutatkozott, ez a kormányzati szerv biztosítaná a közigazgatás és az igazságszolgáltatás folyamatosságát. A Pozsonyban székelő gubernium intézkedne a közigazgatási ügyekben: valamennyi hivatal, bármilyen rendű és helyzetű is, attól függne, oda folyamodna és onnan várná ügyei elintézését. Ha a gubernium elnöke, azaz a nádor beteg, akkor az országbíró, ha ö is akadályoztatva lenne, akkor a tárnokmester elnököl. A guber-
