Századok – 1991
Tanulmányok - Kulcsár Árpád: Sóbányászat és sókereskedelem Erdélyben I. Apafi Mihály uralkodása idején V–VI/415
436 KULCSÁR ÁRPÁD e törvény is említi — ekkorra Páter már nemességet szerzett. Ez egymagában ezek szerint még nem elégítette ki a rendeket.11 8 Amint a görög-örmény kereskedők megsokasodása jelzi, Erdélyben e korszakban megvoltak a lehetőségek a nagy jövedelmet biztosító kereskedelmi tevékenység kiterjesztésére. Elgondolkodtató, hogy e lehetőségekkel miért éppen a betelepülő görögök tudtak leginkább élni, és miért nem például a szász kereskedők, akiknek a városaiban telepedtek meg a görögök, vagy a Várad elvesztése után Erdélybe települő kereskedők, akiknek nyugati és északi irányban minden bizonnyal jói kiépített kapcsolataik voltak. Holott a törekvés láthatóan megvolt erre. Mint Bethlen Miklósnál olvasható: „a haza fiaiból álló kereskedő rend supplicatiot... adata az országnak a görögök ellen", de elutasító választ kaptak: „adják olcsóbban ők a görögöknél s tőlük vásárolunk...".119 Az országhoz való fordulásuk is gyengeségüket bizonyítja, hisz a görögöknek mindenféle törvénybéli segítség és támogatás nélkül sikerült felülkerekedniük. Ε megerősödéshez természetesen hozzájárult az, amit Bethlen is említ, hogy bizonyos pozíciókat befolyásos személyeknek juttatott „ajándékokkal" szereztek meg.120 De az, hogy ők sikeresebben tudtak megvesztegetni egyeseket, éppen gazdasági erejüknek volt külső jele. A kérdés magyarázatának egyik fő összetevője valószínűleg az, hogy e korszakban megnőtt Erdély azon kereskedelmi kapcsolatainak a jelentősége, melyek a Balkán és Levante felé irányultak, s ezekben éppen ottani erős kapcsolataik és pozícióik révén a görögök tudtak döntő részt vállalni. A kereskedelem szerepének vizsgálata azért fontos témánk szempontjából, mert éppen ez volt az a tevékenység, mely nagyobb tőkék létrejöttét lehetővé tette. Márpedig mint láttuk, a sóbérlet elnyeréséhez a bérlőknek nagy vagyonnal kellett rendelkezni, amely esetleges nemfizetés esetére biztosítékul szolgálhatott. Érdekes ugyanakkor, hogy számos vezető erdélyi család tagjai szintén rendelkeztek a szükséges tőkével, ők mégsem vállalták a sóbérletet. Holott tudjuk, hogy a nemesség és a főrendek nem feltétlenül idegenkedtek a gazdasági vállalkozásoktól. Apor István pl. harmincadot bérelt,12 1 Béldi Pál, Teleki Mihály, Bethlen János, Apor István különböző árukkal kereskedett.12 2 Bethlen Miklós pedig pl. 1670-ben a kolozsvári harmincadon keresztül 141 „öreg ökröt" hajtatott Debrecen felé eladásra,123 s Önéletírásában maga is hangsúlyozta borral és egyebekkel való kereskedésének fontosságát. A sóbérlők közül Hedri Benedekről tudjuk, hogy még 1662-ben két hajórakomány sót vásárolt kereskedésre. A két Páter pedig kimondottan kereskedő volt. Páter János már a korszak elején nagykereskedőnek számított,és sokféle áruval kereskedett, 1662-ben pl. hat hajórakomány sót indított útnak a portusról eladásra. A fejedelmi udvarral is szoros kereskedelmi viszonyban állott. 1667 elején 230 tallért érő szövetet vásárolt tőle Bornemissza Anna12 4 1668 elején 1.600 forint értékű gyöngyöt adott a fejedelemasszonynak, s azért 13 mázsa kénesőt kapott, amivel tovább kereskedhetett.125 Az év végén 1.000 tallér (kb. 2.000 forint) értékű gyöngyöt vásárolt tőle Bornemissza Anna. Ezért Páter 400 tallért és 10 mázsa kénesőt kapott. A fejedelemasszony naplóbejegyzései azt is mutatják, hogy gyakran vásároltak tőle. A tíz mázsa kéneső ára ugyanis 1250 forint lett volna, de az 50 forintot elengedték neki, mondván: „mivel mi is sokszor vásárolván tőle elvonódik egyszer is másszor is".12 6
