Századok – 1991
Tanulmányok - Kulcsár Árpád: Sóbányászat és sókereskedelem Erdélyben I. Apafi Mihály uralkodása idején V–VI/415
SÓBÁNYÁSZAT ÉS SÓKERESKEDELEM I. APAFI MIHÁLY IDEJÉN 437 A sóbérlet megszerzésével Erdély e fontos belkereskedelmi és exportcikkének kitermelése és forgalmazása a bérlők irányítása alá került. Számos harmincadot is ők béreltek. Mindezzel tőkéjük nagyarán/ú forgatását tették lehetővé. A sóvágóknak s a dévai őrségnek járó posztót például saját maguk hozhatták be, az általuk bérelt harmincadon át. A bányaműveléshez szükséges árucikkeket (vas, bőr, gyertya, faggyú, kötelek, eszközök stb. ) is maguk szerezhették be. Áruikat és az irányításuk alatt álló bányahelyekről kitermelt sót, szintén a kezükben lévő harmincadokon át vihették ki. Érdekes Páteréknek a görög compániákhoz való viszonya Adataink nem egybehangzóak arra nézve, hogy e compániák inkább csak laza jogvédelmi, érdekvédelmi tömörülései voltak-e a kereskedőknek, vagy köztük a részvénytársasági forma irányába mutató szorosabb pénzügyi kapcsolat állt fenn. Ez utóbbi egyben azt jelentené, hogy a sóbérlet mögött ott álltak a görög compániák is. Lássuk az adatokat: Páter Jánost 1672-ben mint görög bírót említik, s ő adja be a fejedelmi kincstárba a görögök Szt. György-napi 600 forint adóját.127 Ugyanezt 1668-ban úgy fizették, hogy 426 forintot adtak be készpénzben, a további 174 forintért a Páter Jánostól Bornemissza Anna által vásárolt árut számították be.12 8 Tudjuk, hogy 1683-ban Páter és Szegedi vállalták, hogy elrendezik Teleki Mihálynak nyolc görög kereskedővel szemben fennálló 5.603 forint tartozását. Oly módon, hogy abba betudják a portusról Telekinek járó 4.000 forintot és az Apafi által adományozott sójának értékét (900 forintot), a fennmaradó 703 forintot pedig készpénzben veszik át Telekitől.12 9 1684 után Páter János egyedül vállalta a sóügy bérletét, s az országtól 44.000 forintot vett fel sószállításra, de a vállalkozásba belebukott, mert a háborús körülmények miatt „a török és a só dolga már non est in statu".130 Oly hatalmas adósságban maradt, hogy az országgyűlés elé rendelték 1686. jan. 17-én, tíz napot adva számára, hogy törlessze tartozását, mert „különben oly fogságban tétetik, melyet halálával megváltana, de nem engedtetik".131 Valóban börtönbe zárták, de hamarosan kiengedték, hogy tartozását összegyűjthesse. Kezesül Szebenben tartották két özvegy lányát, végső fokon pedig ha Páter vagy leányai nem tudják elrendezni ügyüket, akkor „Szeben városa az itt commoráló görög companiával együtt az Páter Jánoson levő egész adósságot megfizetni kötelesek legyenek"13 2 Ezzel szemben azon az 1689-es listán, mely felsorolja, hogy a különböző aknákról kiknek mennyi adóssága restál Pátertől, nem szerepelnek görögök, holott kézenfekvő lenne, hogy tőlük kéljen. Páter nagy megszorultságát mutatja, hogy a kölcsönök felsorolásában még 12 forintos összeg is szerepel.13 3 Szólni kell arról is, hogy az árendátorok már a bérlet megszerzése előtt jó viszonyban álltak a fejedelemmel, különböző szolgálatokat tettek számára. 1662-ben Páter János és Hedri Benedek kölcsönökkel segítették Apafit. 1663-ban Budai Péter volt az, aki Apafi megbízásából az Erdélyen keresztül vonuló tatár és két vajdaságbeli seregek elé ment, hogy szálláshelyeket jelöljön ki és a csapatokat élelemmel lássa el, míg az országon átvonulnak. Majd mint a Havasalfölddel kapcsolatos ügyek szakértője 1664-ben a török elől menekülni kényszerült Ghica vajda feleségét alsórákosi udvarházába vitette.13 4 Hedri Benedek is ellátott diplomáciai jellegű küldetéseket.13 5
