Századok – 1991
Tanulmányok - Kulcsár Árpád: Sóbányászat és sókereskedelem Erdélyben I. Apafi Mihály uralkodása idején V–VI/415
SÓBÁNYÁSZAT ÉS SÓKERESKEDELEM I. APAFI MIHÁLY IDEJÉN 433 deződött el. Mint Rétyi Péter kincstári exactor naplójában olvasható: ekkor Jón törvények Alvinczi István és Liptsei György uraméknak, s békéiének meg őnagyságával in tallér 4.000". Megjegyzendő, hogy ezt követően 1672-ben Lipcsei fogarasi szolgabíró volt.95 1673. szeptember 5-én a fejedelem a Fejérvári Törvényes Szék assesorává tette, s mentesítette minden „hadi expeditiotól", továbbá a gabona és szőlő dézsmától.96 1675-től adó-főpénztárnok lett.9 7 A bérleti rendszer bevezetésében és folyamatossá tételében jelentős szerepe volt a fejedelmi tanácsuraknak, akiknek véleményét egyes sóügyi döntésekben már korábban kikérte Apafi.9 8 Ők eddig közvetlenül nem részesültek a sójövedelemből, a bérleti rendszer azonban lehetőséget teremtett erre. Az első években ennek csak közvetett módjára van bizonyítékunk. A bérleti szerződés csak egy évnyi időtartamra szólt, s minden évben újat kötöttek. Ezért a bérlők pénzt ígértek, ha a bérletet ők nyerik el. 1673-ből maradt fenn az egyik árendátor, Páter János görög kereskedő kötelező-levele Teleki Mihály a legjelentősebb tanácsúr számára.99 Ebben Páter cserébe azért, hogy az aknákat és portust ő árendálhatta, elengedte Telekinek az összes nála vásárolt áruk megfizetését és még 1.500 tallér fizetésére vállalt kötelezettséget. Egyben megígérte, hogy minden évben, amikor ő bírhatja a bérletet 2-2 ezer tallért ad. Ismert az első bérleti szerződés szövege 1671-ből10 0 Ekkor Hedri Benedek, Páter János és Szegedi György voltak a bérlők. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy 20.000 tallért a portai adóba, 15.000 tallért pedig a fejedelemnek adnak. Fizetniök kellett a dévai őrséget és az addigi sóadományokat továbbra is tartoztak kiadni. Bizonyos mennyiségű rossz pénzt tallérra kellett váltaniuk. A nemeseknek saját szükségletükre, ületve a fejedelmi birtokoknak ingyen tartoztak sót juttatni. Jogukban állt sóügyi alkalmazottak és tisztségviselők szükség szerinti kinevezése, leváltása. (Erre néhány évvel később 1675-ből tudunk példát, amikor az akkori két bérlő új máglást nevez ki Koloson. )10 1 A szerződésben vállalt kötelezettségek nem teljesítése esetén a hiányzó összeget saját javaikból kellett kiegyenlíteni. A szerződés felsorolt főbb pontjai lényegében az egész korszakon át ugyanazok maradtak. Fontosabb változást csak a fejedelemnek járó summa 18 ezer tallérra emelése jelentett 1675-től. Ezenkívül módosultak a sóadományok, illetve egyes pontok megfogalmazása, részletezése. Az 1671-es szövegben az szerepel, hogy a bérlők a fejedelemtől árendálták meg az aknákat és portusokat. 1675-től határozottan kimutatható, hogy a bérleti rendszer két lépcsős. Első fokon a tanácsurak vették bérbe a fejedelemtől a sóügyet, s ők állították posztjukra a tényleges bérlőket. Ahogy az expressis verbis olvasható a bérlők egy 1679-es iratában: „az mi Kegyelmes Urunk és kegyelmes Asszonyunk ő Nagyságok az méltóságos tanátsi rendeknek atták árendában az erdélyi sóaknákat és portusokat... és az urak ő nagyságok s ő kegyelmek per manus bocsátották kezünkben ezen árendának alkalmatosságát".102 Ε tényleges bérlők egyrészt szerződést írtak alá a fejedelemnek, amely az 1671-es változata volt. Egy másik kötelező levelet pedig a tanácsurak számára, mindegyiküknek 500-500 tallér fizetéséről. Emellett még külön Telekinek is ígértek 2.000 tallért, ha kezükbe juttatja a bérletet, miként erre már 1673-ban is láttunk példát. A tanácsurak is kiállítottak egy kötelező levelet a fejedelem számára. Ennek legkorábbi példánya 1675-ből maradt ránk.103 Ebben
