Századok – 1991
Tanulmányok - Kulcsár Árpád: Sóbányászat és sókereskedelem Erdélyben I. Apafi Mihály uralkodása idején V–VI/415
SÓBÁNYÁSZAT ÉS SÓKERESKEDELEM I. APAFI MIHÁLY IDEJÉN 421 A sóbányák A bányahelyek aknáiban a sóvágók termelték ki a sót. A 16. században még két fajta sókockát vágtak. Az ún. hajósót, mely 5,5 fontos és kocsisót, mely 17,5 fontos volt.3 9 Miként a rónaszéki kamaraispán 1671-es instrukciójában olvashatjuk: „vagasson egyenlő quantitásu sókat, külön-külön félék, se aprob, se nagyob 60 fontosnál ne legyenek, melyekhez akar szolgalatbeli és deputatio sók is hasonlók legyenek".4 0 A sóvágóknak két fajtájuk volt. Az ún. posztós sóvágók állandó munkások voltak, akik elnevezésüket onnan nyerték, hogy egy teljes évre leszegődésük bizonyságaképpen meghatározott mennyiségű posztót kaptak. Vezetőik a sóvágóbírák, illetve dékánok voltak. Az ún. vendég sóvágók ezzel szemben nem voltak kötelesek egy évig ott maradni, hanem tetszésük szerinti ideig dolgozhattak. Az általuk kitermelt minden „íratás"-ra, mely 100 db. sót jelentett, egy forintot kaptak. Minden Íratásra kötelesek voltak 10 db. sót ingyen kivágni. Ez volt az ún. felsó, vagy superfluum. Jogukban állt minden ilyen 110 db. só után további tízet kivágni, melyet vagy saját maguk értékesítettek, vagy a bányán két dénárért beválthatták. További juttatás volt az ingyen gyertya az aknabeli világításra. Vezetőjük a „vendég sóvágók kapitánya" volt. A posztós sóvágók két szabad hetük kivételével minden héten kötelesek voltak egy ún. fertályt, vagy quartát kivágni, mely Széken az 1660-as években 34 db. sót jelentett, amihez 2 db. ún. Virginis és 2 db. ún. Candellaris só társult, összesen tehát 38 db. sóból állott. Minden fertály után 20 dénárt kaptak, s ehhez járult még a posztó értéke.41 Máramarosban, az 1670-es években felsóval együtt 44 só tett ki egy hatást, amiért 30 dénárt kaptak.4 2 A posztós sóvágók számát általában jóval meghaladta a vendég sóvágók száma. Széken például 1665-ben 20 posztós mellett 54 vendég sóvágó dolgozott, Koloson 1670-ben 11 posztós és 47 vendég sóvágó.4 3 Az aknákon bányászott só, illetve a keletkezett hulladék felszínre hozásáról a millyéresek és gépelyesek gondoskodtak. (Millyének hívták a törmeléket, a gépely pedig ló vontatta emelőszerkezet volt. ) A felszínre hozott sót a máglás, vagy magulátor vette számba (mágia = halomba rakott só). A bányák mellett lévő sópajtákba pedig a taligások hordták be a sókockákat. A bánya munkáját segítette a kovácsműhely, ahol a bányászok csákányait javították, illetve egyéb szükséges munkákat végeztek. A bányák élén a sókamara-ispán állott, az ő munkáját segítette a számtartó. A bányahelyeken nemcsak sókitermelés folyt, hanem egyéb gazdasági tevékenység is, mivel a kamarákhoz szántók, rétek, erdők, Koloson, Széken és Vízaknán halastavak, Koloson, Vízaknán és Rónaszéken még malom is tartozott. Ily módon az alkalmazottak között kulcsárokat, kertészeket, majorosokat, szolgálókat, halászokat is találunk. Az egyes bányahelyeket eltérő mértékben viselték meg az 1657-62 közti pusztító háborús esztendők.
