Századok – 1991

Közlemények - Vanyó Tihamér: Egyháztörténeti források művelődéstörténeti jelentősége III–IV/332

338 VANYÓ TIHAMÉR kötetében. Ez a nagyon értékes munka még nincs kinyomtatva, de a szerző szívességéből áttekinthettem. Anyagát 1848-ig tárgyalja, s így a történeti Magyarország valamennyi egyházmegyéjét sorraveszi. Püspöki levéltáraink sajátos szempontom szerinti vizsgálatára a veszprémi püspökségnek a 20. jegyzetben említett tájékoztatóját veszem alapul. Az esztergomi, a győri és zágrábi egyházmegye kivételével nagyjából valamennyire érvényes az a megállapítás, hogy a középkorból és az újkor első két századából csak a birtokjogi iratok maradtak fönn. A későbbi anyag legfontosabb részét az egyházigazgatási iratok alkotják. Ezek bizonyos sorozatokban folyószám alatt találhatók. A sorozatokból megemlítek néhányat: helytartótanácsi leiratok, püspöki pásztorlevelek, akatolikus ügyek, plébániákra vonatkozó iratok esperesi kerületek szerint, egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a papság személyes ügyei, plébánosi jövedelmek, az anya- és leányegyházak híveinek összeírásai, az egyházmegyében élő szerzetesek és remeték, római fölmentések, búcsúengedélyek, a püspöki szentszék elé került pörök (a papság fegyelmére, a házasságra és végrendeletekre vonatkozóan), iskolaügyek stb.2

1 A fölsorolt levéltári egységek közül az alábbiak ígérnek értékesebb művelődéstörténeti anyagot. A pásztorlevelekben a kor szellemi áramlataival kapcsolatos világnézeti állásfoglalást kaphatunk, bizonyos könyvektől való óvást, mások ajánlását. Veszprémben 1726-tal kezdődik ez a sorozat, amely 21 kötetet tartalmaz. Az 1851 előtti körlevelek kéziratosak, a későbbiek nyomtatottak. A protestánsokhoz való viszonyt tárgyaló iratok főként a templomok tulajdonjogára vonatkozó vitákat és a 18. század közepe táján a veszprémi egyházmegyében föltámadt nagyarányú térítési törekvéseket világítják meg. Értékes adatokat szolgáltatnak — különösen a hiyatalos statisztika előtti időre — az anya- és leányegyházak híveinek összeírásai, amelyek a veszprémi egyházmegyében 1745-ben kezdődnek. A szerzetesekről és remetékről szóló iratok főként II. József életbevágó intézkedései nyomán szaporodtak meg, és tanulságosan mutatják a fölülről indult elgondolások gyakorlati megvalósításának buktatóit. A valós élet titkaiba adnak betekintést a papság személyi, különösképpen fegyelmi ügyei, továbbá a világiak házassági pörei: teherbeejtések, válások, az együttélés visszaállítása, érvénytelenné nyilvánítás, külföldiek és katonák házassága. A korszerű történetírástól nagyrabecsült egyházi és világi végrendeletek és jámbor alapítványok is megérdemlik a művelődéstörténeti elemzést. A püspöki levéltár fondjai közül művelődéstörténeti szempontból a leggazdagabb és legsokoldalúbb anyagot az egyházlátogatási jegyzőkönyvek (visitationes canonicae) tartalmazzák. Ezek a töröktől szabadon maradt területen a 16. század közepén kezdődnek. De e korai följegyzések igazában véve csak az esztergomi érsekség és a zágrábi püspökség megközelíthető plébániáiról, s különösképpen papjairól szólnak. Tehát elsősorban a hazai protestantizmus kialakulásának még erősen katolikus hagyományokkal kevert folyamatáról Ez megnyilvánul a templomok berendezésében, az egyházi ruhákban és szerekben s legfőképpen a plébánosok és lelkészek személyében. Minden állandó mozgásban van. A papi életformára, műveltségre, származásra, nemzetiségre a legnagyobb mérvű változatosság, sokféle megalkuvás, kettősség, állhatatlanság, alacsony erkölcsi és szellemi színvonal jellemző. A látogatást végző érseki megbízottak megoldhatatlan nehézségekkel találkoztak, a fegyelem és engedelmesség szinte teljes hiányával. A 17. századi vizitációkban már nem a személyi