Századok – 1991
Közlemények - Vanyó Tihamér: Egyháztörténeti források művelődéstörténeti jelentősége III–IV/332
EGYHÁZI FORRÁSOK TÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE 337 lenne az eddigi eredmények összefoglalására a rendszeres kutatás megkezdése előtt.1 5 Az ismertetett levéltári ágazatokkal természetesen nem merítettem ki a számba jöhető vatikáni forrásokat, de ezek tanulmányom tárgyánál fogva ezúttal kevésbé érdekelnek bennünket. Röviden azonban még mindenképpen foglalkoznom kell a pápai államtitkárság sok ezer kötetes levéltárával, s ebből is különösen a nunciusi jelentésekkel. Értékelésüket és nemzetközi kutatásukat már régebben ismertettem,16 ezért most csak kiegészítem előző fejtegetéseimet. A nunciusi jelentések elsősorban politikai és diplomáciai anyagot szolgáltatnak, de ebben a keretben olykor meglepően értékes és nagyvonalú művelődéstörténeti részeket is találhatunk. Erről győz meg bennünket Lukács Lajos nagyméretű forráskiadása és széleslátókörű feldolgozása.1 7 Sok éven át végzett kutatásának közzététele egyúttal azt is bizonyítja, hogy megfelelő tárgyválasztás és válogatás esetén a legújabbkori nunciusi jelentések teljes szövegű kiadása is kifizetődő. Igaz, a kiadott iratok egy része nem követi jelentés, hanem a nunciatúra házi levéltárának állományából való. Ez pedig nagyon sok művelődéstörténeti vonatkozású anyagot tartalmaz, amint ezt megjelenés előtt álló forráskiadásom is igazolja.1 8 Az egyházmegyei levéltárak Levéltárak létesítése, okmányok gyűjtése és megőrzése mindenkor jellemezte az egyházi vezetőket, s egészen különösen a pápákat. V. Pius már 1571-ben konstitúciót adott ki a püspöki levéltárak érdekében. Korunk pápái közül XII. Pius egyházi levéltárosok tisztelgésekor (1957) hosszabb beszédben ismertette elődeinek a levéltárakért hozott intézkedéseit, s ezt megelőzően már 1955-ben pápai levéltári bizottságot hívott életre. Utóda, XXIII. János pápa (Angelo Roncalli) még bíboros korában tartalmas és hangulatos beszédben szólt egyházi levéltárosok összejövetelén az egyház és a levéltárak kérdéséről (1957). Ó tevőlegesen is közreműködött e téren, mert öt hatalmas kötetben egyházlátogatási jegyzőkönyveket tett közzé. S bizonyára az ő sugalmazására rendszeresítette a Papnöveldék és Egyetemek Kongregációja 1963-ban az olasz nagyszemináriumokban a levéltárosi tanfolyamot. Giovanni Battista Montini (utóbb VI. Pál pápa) pedig még mint milánói érsek az olasz egyházi levéltárosok nagygyűlésén hosszabb előadást tartott (Az egyházmegyei és a plébániai levéltárak címen), s ebben a korszerűsítés teendőit is kifejtette (1959).18a Tanulmányom célja, hogy fölhívjam történészeink figyelmét bizonyos hazai egyházi forráscsoportok fontosságára is. Ezek egy része már ki van adva, a középkoriak pedig immár régen tárgyai történetíróink vizsgálatainak és értékélésének. Tudományunk módszerének és szemléletének haladása persze ezen a téren is újabb, igen figyelemreméltó eredményeket hozott.1 9 Az egyházmegyei levéltárak két legfontosabb fajtája a püspöki és a káptalani levéltár. Értekezésemben főként a püspökire vetem a hangsúlyt, mert ez a maga nemében a legegyetemesebb, leggazdagabb és viszonylag a legkönnyebben elérhető. Vannak azonban jelentős káptalani levéltárak is, amelyek család-, birtok- és helytörténeti anyaga igen gazdag.2 0 Az egyházi levéltárakról jól használható tájékoztatót ad Kosáry Domokos nagy történeti könyvészetének a hazai katolikus egyházról szóló
