Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
A MONARCHIA ÉS AZ 1887-88-AS VÁLSÁG 251 előtte. Kételyeit a nagykövet nem volt képes eloszlatni. A Berlinhez korábban mindig lojális külügyminiszter alig leplezte bizalmatlanságát. Megismételte, immár határozottabb hangon, amit néhány nappal korábban már jelzett Reussnak: azonnali beható tárgyalásokat tart szükségesnek a felmerült problémák tisztázására.10 3 Berlinben ezt kilátásba helyezték, de a megbeszélések elkezdésével természetesen nem siettek. A várható német magatartás felderítése, az 1879-es szövetség alkalmazhatóságának tisztázása létkérdés volt a Monarchia számára a kialakult vészterhes szituációban, és a feladat végrehajtása nem tűrt halasztást. Hiszen a lehetséges orosz agresszió miatti félelmeket az egyedüli szilárd támasznak számító német politika kiszámíthatatlansága növelte valós értékén felüli veszedelemmé. A berlini állapotok Bécsben a legrosszabb elősejtéseket indukálták. Nem pusztán a kancellár érthetetlen irányváltása váltott ki szorongást. Bőséggel rendelkeztek adatokkal arról, hogy milyen kötélhúzás folyik titokban, de folyamatosan a külügyminisztérium „kisebb istenségei" között az ortodox bismarcki vonal hívei és az elhibázottnak tartott kancellári politika revíziójára törők között.10 4 Arról szintúgy volt a Ballhausplatznak tudomása, hogy a porosz-német vezérkar stratégiája (ezen belül az Oroszország elleni fellépés megítélése) többször radikálisan változott. Az elbizonytalanító körülmények éppen a legkritikusabb időben találkozva okozták a Bécsben félelmet keltő zavarokat a berlini csúcsokon. A külügyi irányítás és a hadvezetés ottani viszálya súlyosbítva Bismarck átláthatatlan taktikázásával végzetes lehetett egy európai konflagráció fenyegető árnyékában, végelgyengüléstől szenvedő elaggott császárral és halálosan beteg trónörökössel megtetézve. A téli háború körüli égető bizonytalanság, amely Bismarck módosult magatartása és a Moltke-memorandum kapcsán támadt Bécsben, valójában csak napokig tartott, de mivel általa az orosz háború rémisztő perspektívája került érzékelhető közelségbe, nagyonis idegtépő napok voltak azok, következményei pedig igen messze terjedőek. Bécs szerencséjére nemsokára bekövekezett Bismarck újabb hirtelen fordulata, amivel visszatért az általa november végéig követett hagyományos vonalhoz. December közepétől felhagyott a cárizmus provokálására felszólító ösztönzésekkel, többé nem tartotta oly sürgősnek a látványos katonai intézkedéseket az osztrák-magyar határon.10 5 A megint csak váratlan fordulat lehetséges okai között feltétlenül szerepelnie kellett a megváltozott, immár békülékeny arcát felmutató pétervári politikának az egyik póluson, míg a másikon azon csalódásnak, amely Bismarckot Angliával kapcsolatban érte, minthogy a szigetországot nem sikerült egy aktív (esetleg nyíltan oroszellenes) szövetség vállalásának irányába elmozdítania.10 6 Ilyen körülmények közepette aligha maradhatott esély egy kétpólusú európai válság kifejlesztésére, annál kevésbé, mivel a várakozásokkal ellentétben az elnökválság ügye Franciaországban hamar rendeződött. Bármi lehetett is a kiváltó oka az újabb német fordulatnak, az magától értetődően nagy megkönnyebbülést okozott Bécsben, mindenek előtt a Ballhausplatzon. Kálnoky rögtön fellelkesedett: „Most már kizárva minden támadó háború Keleten" - írta boldogan Széchényinek. Lehet, hogy egyszer majd meg kell előzni az orosz támadást, ám ennek most még nem jött el az ideje.10 7 Igazolva látta felfogását, hogy elegendő korlátozott előkészületekkel beérni, szélsőségekkel a közeljövőben nem
