Századok – 1991
Tanulmányok - Palotás Emil: Ausztria–Magyarország és a háborús válság 1887/88-ban III–IV/229
A MONARCHIA ÉS AZ 1887-88-AS VÁLSÁG 239 gati szomszédaik lényegesen rövidebb idő alatt képesek nagy erőt a konfliktus térségében koncentrálni. Ezt a hátrányt kétféle módon törekedtek kiegyenlíteni. Egyrészt még békeidőben igyekeztek nagy létszámfölényt biztosítani a maguk számára, ezért folyamatosan növelték a birodalom nyugati feiében elhelyezett erőket. Egyes adatok szerint a 80-as évek végefelé már a haderő egyharmada Orosz-Lengyelországban helyezkedett el.4 7 Másrészt az erős és mozgékony orosz lovasságuk feladata volt, hogy a konfliktus kezdetén váratlan csapással szétrombolja az ellenfél határközeli vasútvonalait, és ezzel megakadályozza, hogy a mozgósított hadosztályok eljussanak a felvonulási térségbe, de legalábbis annyit el kellett érnie, hogy a diverzió következtében az osztrák-magyar csapatok összevonása lelassuljon, és így időt nyerjenek a belső tartalék felvonultatására.4 8 Az 1887 őszén foganatosított orosz katonai lépések ilymódon egy ismert és hosszútávú program részét képezték. A diszlokáció módosításáról tulajdonképpen még az előző évi válság idején hoztak döntést.4 9 Az már a körülmények sajátos összjátékából adódott, hogy a végrehajtás rendkívül mély válsághangulatot idézett elő Bécsben és Berlinben, és hogy a további fejlemények a császárhatalmak közvetlen katonai konfliktusának rémképét vetítették előre. Ezen fejleményeknek úgyszólván csak külső vonulatát képezték a ténylegesen bekövetkezett, ill. szándékolt orosz katonai lépések. Az kétségtelen, hogy Pétervárott szívesen vállalkoztak ellenfeleik megijesztésére - az orosz birodalom barátságának értékére ennél hatásosabban aligha lehetett volna figyelmeztetni. Ezért nem volt ellenükre, hogy a régebben elhatározott csapatmozdulatok a megváltozott helyzet miatt valóságos súlyuknál jóval nagyobb szerephez jutottak. Európa békéjét azonban potenciálisan jobban veszélyeztette a történések során előtérbe került „belső" vetület: a bécsi és berlini vezérkarok, illetve a politikai irányítás különös interferenciája, hiszen ennek következtében a realizálódás útjára terelődött az addig csak elméleti lehetőségként fontolgatott „megelőző agresszió", az általános nagyhatalmi konflagráció súlyos veszélyét is magában rejtő preventív csapás Oroszország ellen. A bonyodalmak már akkor elkezdődtek, amikor az osztrák fővárosban a katonai és a politikai vezetés eltérően reagált a vészjósló új fejleményekre. Az ijedelem gyorsabban ragadta magával a katonákat. Az elmúlt nyáron végzett újabb számítások szerint az oroszok sikeres erőfeszítéseket tettek, hogy csökkentsék a két hadsereg felvonulási ideje közti különbséget a galíciai térségben.5 0 Beck tábornoknak egyébként is hivatali kötelessége volt terveket kidolgozni a könnyen sebezhető Galícia azonnali megerősítésére. Korábbi aggályait félretéve két egész hadosztály gyors áthelyezését fontolgatta. A kínzó szállásgondok megoldását ideiglenes barakkok gyors felhúzásában vélte megtalálni.51 A Ballhausplatz kevesebb idegességet mutatott. Ott nem siettek a döntéssel, a követendő magatartás megszabását az egyelőre felderítetlen orosz szándékok tisztázása utánra halasztották. Kálnoky egy rövid ideig próbálta elhitetni magával és munkatársaival, hogy igazi politikai konfliktus nem áll fenn Oroszország és Ausztria-Magyarország között. Giers néhány korábbi gesztusát félreértve még egyfajta közeledési szándékot is hajlandó volt feltételezni orosz partnerénél. Ezért a kihívó orosz katonai demonstrációt eleinte a had- és külügyi reszortok közötti (Pétervárott valóban nem ritka) diszkrepanciával magyarázta, azzal, hogy a hadügy függetlenítette magát a
