Századok – 1991
Tanulmányok - Makkay János: Az uráli–finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből I–II/3
AZ URÁLI-FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET NÉHÁNY KÉRDÉSE 19 ván elutasította: ez az elmélet a finnugor etnikum származását összetévesztette azoknak a neolitikus invencióknak az eredetével, amelyek, mint a kerámiakészítés, a kőeszközök pattintási módjai, a fémmesterségek, nemcsak az Urál-vidék mindkét oldalára, hanem a — régészetileg — sztyepp késő mezolit népeihez is valóban Közép-Ázsia felől terjedtek el, a Kelteminar-kultúra közvetítésével.7 2 Nem árt talán figyelmeztetni arra sem, hogy a szovjet expedíciók nagyszabású ásatásai ellenére mennyire nem látunk ma még tisztán a Kelteminar-kultúra lényegét és szerepét illetően.7 b/ Ha elfogajuk, hogy az erdős (V) és arktikus (VI) zónák legelső benépesülése délről történt meg (és sem nyugat-szibériai, sem közép-ázsiai eredetű bevándorlás nem játszott benne szerepet), és ez a lakosság volt a PFU, akkor igen súlyos ellentmondással kerülünk szembe. Ez a PFU, északra húzódó őslakosság ugyanis abból a déli, sztyeppi, felső paleolit népességből származott volna el, amelynek utódait legalább két másik térségen (I. és II.) indo-európai dialektus-csoportnak határoztunk meg (már a mezolitikumban). Mivel pedig az indo-uráli hipotézis (ősi rokonság a PIE és a PU alapnyelvek között) egyelőre aligha igazolható, 4 — különösen modellünkben nem, ahol a PU- val a PIE kontinuumnak csak két dialektus-csoportja lehetett határos —, az egyetlen, ma lehetséges megoldás a következő: Ha feltételezzük, hogy a magdaléni és gravetti nagy kontinentális tömbjeitől északra a periglaciális sávon már a felső paleolitikum idején éltek a PFU törzsek elődei. Egy ilyen legészakibb ökumené lehetőségét — már az alsó paleolitikumtól kezdve — Gábori Miklós vetette fel, hozzátéve, hogy nem azonos a mai tundrával, hamem olyan ökológiát jelent, amelyben tundrái, sztyeppei, hegyvidéki és más speciesek éltek,7 5 olyasféle vegetációval, mint ma Dél-Finnországban. Maga Gábori Miklós azonban úgy látja, hogy a felső paleolitikumban a dél- oroszországi gravettitől északra, egy ilyen periglaciális övön nem élt jelentős, a gravettitől — régészetileg — megkülönböztethető őslakosság.7 6 M. G. Nunez viszont éppen egy ilyen, a jégsapka peremét kísérő, nagyjából a Dnyeper és az említett nyugat-szibériai beltenger között elterülő zónát tart a PU szállásterületének, amely — szerinte — nem is esik messze a nyelvtudomány által képviselt PU őshazától.77 A gravetti etnikumától szükségszerűen különböző voltára azonban ő sem tud régészeti megoldást adni. Meg kell jegyeznünk, hogy Gábori Miklósnak Kelet-Európa első benépesülésével foglalkozó modelljében éppen a kelet-európai síkságon már a középső paleolitikumban két, egymástól teljesen eltérő kő-technológia jelentkezik. Az egyik a keleti mociquien, amelynek késői típusai átvezetnek a gravetti műveltségbe. Más gravetti korú településeken viszont a levallois-moustérienből ismert szerszám- sorozatok fordulnak elő, a gravet-78 titől teljesen eltérő kultúrával, szobrászattal, i.e. 20 000 körül. Sajnos, Gábori nem adja meg ezek területi elhelyezkedését. A jelen pillanatban mégis egy felső paleolit periglaciális terület és önálló népesség, továbbá a feltehetően egy ilyen megoszláshoz vezető ősi kulturális — és talán etnikai — különbség az egyetlen modell, amely alapján a PU-PFU etnikum és alapnyelvi tömb úgy vezethető le a gravetti keleti térségéből, hogy nem szükségszerű a PU-PIE genetikus rokonságára, az indo-uráli hipotézisre következtetni. (Az időpont ugyanis indoiráni-FU érintkezésekhez túlságosan korai lenne.) Ennek a modellnek viszont csak akkor van értelme, ha a protolapp-ot eredendően U dialektusnak tartjuk, a modellen belüli minden más lapp megoldás áttekinthetetlen bonyodalmakhoz vezetne.
