Századok – 1991

Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205

222 URBÁN ALADÁR volt a kezdeményező. Ez a hozzászólás tehát Batthyánynak a küldöttségből való kihagyására - megkímélésére - irányult, de nem barátságtalan indulatból fakadt. A „némely körülmények" alatt a volt miniszterelnökkel ellenséges osztrák udvari és katonai köröket kellett érteni, s feltehetően azt a híresztelést, amely Batthyányi részesnek tartotta Latour tragédiájában. Ivánka Zsigmond Hont megyei képviselő lehet, hogy nem gondolta ezt végig, s csak a maga szempontjaira figyelt. Nem is Batthyány személye ellen szólalt fel, hanem helyeselve a kislétszámú küldöttséget, egyben azt kifogásolta, hogy a kijelölt bizottságban a képviselőháznak csak egyetlen tagja van: Deák Ferenc. Perényi jószándékú javaslatát Batthyány nem méltányolta, nyilvánvalóan azért, mert sejthető kellemetlenségektől akarta őt megkímélni. Ha az ellenség táborába neki átmenni veszélyt jelent, akkor a meghátrálás gyávaság. Ezt a bélyeget Batthyány büszkesége nem viselte el, s az arisztokrácia becsületkódexe szerint nem is volt szabad elviselnie. Érthető tehát, hogy Ivánka rövid felszólalása után rögtön megkérdezte: mi oknál fogva indítványozta „tisztelt barátja" az ő megkímélését? Majd így folytatta: „ha ez valami oly ok, mely az én személyes bátorságom (értsd: biztonságom) vagy más kényelmem iránti tekintet volna, kijelentem, hogy én igen szívesen fogok szolgálni; kellemetlenséget és veszedelmet nem ismerek a haza szabadsága körül. Ellenben ha az én személyem mint persona ingrata talán nehezítené a dolgot, szívesen elállók". (A jegyzőkönyv szerint egyesek menjen, mások maradjon felkiáltással kísérték Batthyány szavait.) Perényi ekkor Batthyány iránti tiszteletére hivatkozva megkísérelte kifejteni fenntartásának okait, illetve - ha a jegyzőkönyv jól rögzítette szavait - kijelentette, hogy ha arról volna szó, amire a gróf utalt, kötelességének tartaná kifejteni, miért kívánta volna barátját úgy tekinteni, mint persona ingratát. Batthyány ekkor közbeszólt: „Ott fenn!" Úgy tűnik, Perényi ekkor felfogta, miszerint figyelmeztetésére Batthyány nem hajlik, nem akaija elfogadni a megteremtett visszavonulási lehetőséget, s talán még meg is sértődhet a baráti kísérlet miatt. Ezért a gróf közbeszólása után így folytatta: „Az már más, az meglehet. Egyébként, hogyha a gróf jobban ismerve a körülményeket, azt gondolja, hogy a dolgok akadására nem lesz, s oly szívesen ajánlkozik, én, Isten látja lelkemet, nem akadályozom kiküldetését." Ezzel Batthyány sorsa eldőlt. Pázmándy elnöki minőségében - igaz, helyeslések és tiltakozások mellett - kijelentette, hogy hosszan vitatkozni a kérdés felett szükségtelen, s a zárt ülésen egyébként már megállapodtak az ötfőnyi delegációban. Nem hozott változást Deák világosabb utasítást sürgető felszólalása sem, hiába érvelt azzal, hogy a lehetőségeket most kell mérlegelni, mert a Ház holnap vagy holnapután már nem lesz abban a helyzetben, hogy döntsön. Mi legyen például akkor, ha az ellenséges fővezér őket nem tekinti az országgyűlés küldötteinek, a fegyverszünetet nem fogadja el, és folytatja a hadműveleteket - de nem ellenzi, hogy a fejedelem színe elé járuljanak? Tovább menjenek-e, vagy visszatérjenek? S ha mégis lehetőség nyílik a fegyverszünetre, azt milyen feltételek mellett s milyen időtartamra köthetik? Az elnöklő Pázmándy azonban az éjszakába nyúló ülést mihamarabb be akarta rekeszteni. Ezért egyrészt negyedórai türelmet kért, amíg a jegyzőkönyv - pontosabban: a határozat - elkészül, másrészt Deák kérdésére azt válaszolta, hogy a meghatározott feltételek mellett elérhető béke érdekében mindent megtehetnek, de ha azok meg nem valósíthatók, „a vezérelv ellen nem tehetnek". Éjjel tizenegy órakor