Századok – 1991
Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205
220 URBÁN ALADÁR „A nem reménylett esetben pedig - utalt a gróf az esetleges visszautasításra - tőle fog függni, vajon in corpore át kívánja-e magát helyeztetni Debrecenbe... vagy pedig magát prorogálni fogja-e addig, míg az idők olyanok lesznek, hogy hatásköre biztosabb leend." Az érvelés logikája nem vitatható, hiszen a képviselők dolga, hogy az általuk kiküldött bizottság jelentését meghallgassák, s annak kimenetelétől függjön döntésük. A visszamaradó országgyűlésnek azonban az osztrákok bevonulása után nem lett volna szabad választása a Debrecenbe költözés vagy az elnapolás között -mint azt Batthyány feltételezte. Igen valószínű, hogy a képviselők összeülését sem engedték volna meg az osztrák katonai hatóságok, mivel a törvénytelennek tekintett országgyűlést az uralkodó már október 3-án feloszlatta. Ez nyilván minden képviselő és jelenlévő számára világos volt, így a feszült helyzetben a nyilvánosság előtt megszülető döntés kimenetele nem volt kétséges. Csak azt nem lehetett előre megmondani, hogy Batthyány elvbarátai közül hányan vállalják a nyílt kiállást vezérük javaslata mellett. Batthyány után elsőként Bezerédj István kért szót, aki a békekísérletet mindenképpen hasznosnak ítélte, bármi legyen is a következménye. Az országgyűlés azonnali távozását ő is aggasztónak tekintette, s támogatta az előtte szóló által javasolt „közvetítői módot". Majd Madarász László beszélt meglehetősen hosszan. István nádor irományaitól és Schwarzenberg^! indulva jutott el a lényeghez, miszerint csak az országgyűlés elmenetele biztosítja, hogy az országban továbbra is „egy törvényes constituált hatalom legyen". A Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés elválasztása - folytatódott Madarász érvelése - kimondaná a halálos ítéletet az ország felett. Az egyezkedéstől nem várt semmit, ám kísértsék azt meg, de az országgyűlés és a kormány maradjon együtt. „Kívánom tehát - fejezte be drámaivá fokozódott hozzászólását Kossuth hű szövetségese -, hogy öszvetett vállakkal, mi kik képviselők és magyarok vagyunk, küzdjünk a hazáért; azt, ki a másikat elhagyja, lője főbe a legközelebbi." Madarász fenyegető hangvételű megnyilatkozása után Simonyi Ernő ellenezte a küldöttséget, mivel attól semmi eredmény nem várható. Majd Perényi Zsigmond társelnök (ti. a felsőház alelnöke) szólt, aki helyeselte a békekísérletet, de egyébként ellentmondott Batthyánynak, mert szerinte a Honvédelmi Bizottmány csak akkor működhet sikerrel, ha együttmarad az országgyűléssel. Mérsékelt megnyilatkozása után ismét egy radikális hozzászólás következett: Hunkár Antal veszprémi főispán, aki a Ház és a bizottmány azonnali együttes eltávozását sürgette, mert másnap az ellenség már Buda alá érhet. Követelte, hogy egyetlen képviselő se maradjon el, s másnap reggelre tűzzék ki az indulást. A gyülekezőhelyen „evidentiában kell tartani, hogy ki lép a vasútra; fel kell olvasni a követek neveit, és aki nem lesz ott, az halál fia". Amikor Hunkár a békekísérletre kiküldendő választmány összeállítását sürgette, Batthyány ismét felszólalt. Kijelentette, hogy ha a Ház más véleményen van a Bizottmány és az országgyűlés szétválasztásáról, szívesen visszaveszi indítványát. Ugyanakkor visszautasította Madarász kitételét a gyávákról, s Hunkár terrorisztikus indítványát nem tartotta helyesnek. Az országgyűlés a feladatok megbeszélésére ült össze, s mielőtt a maradás vagy elmenetel kérdésében döntött volna, nem lehet halálos ítélettel fenyegetőzni. Ha a képviselőket lelkiismeretük és becsületérzésük
