Századok – 1991

Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205

212 URBÁN ALADÁR keztetést: a Latournál talált levelek igazolják, hogy „Batthyány Lajos ama gaz árulókkal egy kézre dolgozott". A „hegyfalvi levél" tehát nagy érdeklődést és visszhangot váltott ki - s kétségtelenül alkalmas időben látott napvilágot. Olyan gyorsan követte Csernátoni október 10-én megjelent és nyilatkozatot sürgető írását, hogy nehéz volna véletlennek tekinteni, vagy arra gondolni - mint teszi azt a Batthyány peréről szóló korszakos művében Károlyi Árpád -, hogy a baleset miatt ágyhoz kötött gróf tépelődésének lett volna eredménye ez a levél. Szerencsére fennmaradt Batthyány iratai között Bezerédj válaszlevele, amely sok vonatkozásban felvilágosítással szolgál. Az október 16-i dátumot viselő válasz szerint a címzett aznap éjfél után egy órakor kapta kézhez a „sürgönyt". Ebből következően a levélnek legkésőbb október 14-én már el kellett készülnie, s azt október 15-én hajnalban útnak kellett indítani. (Mint említettük, a publikált szöveg dátum nélkül jelent meg.) Mivel a fővárosi lapoknak két-három nap kellett, hogy eljussanak Szombathelyre, a Marczius Tizenötödikének pedig egyébként sem voltak vidéki előfizetői, Csernátoni fenyegető felhívásáról Batthyány ilyen gyorsan csak úgy szerezhetett tudomást, ha azt megküldték neki. Nem kétséges, hogy az október 10-én délután megjelent lapot nem posta útján juttatták el a grófhoz, hanem futár segítségével. Ha a levelet vivő személy Széli és Reisig a hegyfalvi balesetről beszámoló jelentésének megérkezése előtt indult, akkor még keresnie is kellett Batthyányi, így lehetséges, hogy a küldeményt csak 14-én kapta meg. Mivel sérült kezével nem tudott írni, a kegyurasága alatti Nyőgér plébánosát hívatta magához, s az is időbe telt. Mindez amellett szól, hogy a Marczius október 10-i példányát viszonylag gyorsan el kellett küldeni Batthyányhoz, s a kezdeményező Bezerédj lehetett. Ez bizonyítja, hogy semmi meglepetést nem mutatott Batthyány levelének vételekor, s azt mint sürgönyt, vagyis gyorsan adott választ nyugtázta. Ez lehetne ugyan a posta útján sürgősen továbbított levél is, de akkoriban a leveleket a postahivatalban kellett átvenni, így azt nem kaphatta volna meg éjfél után a címzett.9 Bezerédj válaszából sejthetően Batthyány levele terjedelmesebben foglalkozott az őt ért és a sajtóban megjelent gyanúsításokkal, mint az a publikált változatból kiviláglik. (Igaz, az újságban közölt szöveg befejezése táján három pont jelzi a kihagyást.) De nem szerepelnek a nyilvánosságra hozott változatban a Batthyány által említett, nála lévő hivatalos iratok, amelyet Bezerédj nem a nyilvánosságra tartozónak ítélt, miként azok a magától értetődően kihagyott részletek, amelyekben a gróf kérte, hogy a Pesten lévő fehérneműit küldjék utána. (A válaszlevélből kitetszően Batthyány javasolta, hogy a gyanú elkerülése érdekében a lakásáról megküldött holmikat előtte ellenőriztessék a Honvédelmi Bizottmánnyal.) Nincs nyoma a publikált szövegben végül Batthyány azon meghagyásának, hogy az önigazolás szándékával írott levelét barátja többeknek megmutathatja, sőt - ha jónak látja - a sajtóban is közzéteheti. A válasz mindjárt az elején jelzi, hogy a levelet már számos egyénnek megmutatta, így Deáknak, Klauzálnak, a Honvédelmi Bizottmány tagjainak, név Szerint említve Pálffy Jánost, Zsembery Imrét és Kossuthot. Közli ezek egyhangú véleményét, hogy nem hisznek a miniszterelnökre szórt rágalmakban, s külön tolmácsolja Kossuth üzenetét, hogy a veszélyérzet által keltett hangulatban „az ily hullámzatok érintésétül senki, ki kitűnő helyen áll, ment nem lehet". Ez a beszámoló önmagában is jelzi, miszerint Bezerédj természetesnek tartotta, hogy Batthyány tájékoztatóját ne