Századok – 1991

Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205

BATTHÁNY LAJOS 1848 DECEMBERÉBEN 213 magánlevélként kezelje. A későbbiekből azonban egyértelmű, hogy felhatalmazása volt a publikálásra. Akkor ugyanis, amikor betegen fekvő barátja terveiről érdeklődik, a válasz így folytatódik: „Mi leveledet illeti, miután sokan olvasták és egymásnak természetesen beszélik, azért is, hogy ez elferdítve ne történjék, és azért is, mert mindent összevéve, a közlésben több jót látok, mint a nem közlésben, beadom a hírlapba, és éppen Kossuthénál gondolom jónak kezdeni..."1

0 Mindent összevetve nem lehet kétséges, hogy Batthyány hegyfalvi levelét nem a spontán felháborodás, hanem a baráti tájékoztatás és ösztönzés szülte. Nem ismerjük Bezerédjnek a levelét vagy üzenetét, amellyel Csernátoni vitriolos írását megküldte, de az feltehetően határozott és azonnali lépést sürgetett, hogy Batthyány tisztázza magát. Lehet, hogy már ekkor kívánatosnak tartotta a volt miniszterelnök visszatérését az országgyűlésre. A hegyfalvi levélre adott válaszából - mint erre még visszatérünk - ez egyértelmű volt. Batthyány feltehetően már levele megírása előtt eldöntötte - talán már akkor, amikor csatlakozott a Todorovics horvátjai ellen szerveződő táborhoz -, hogy itthon marad, s nem hagyja el az országot. A döntést szülhette a kényszer is, hiszen feleségével és három kisgyermekével a gróf jó lélekkel nem indulhatott egyetlen irányba sem, hogy ne ütközzön idegen csapatokba. (A Graz felé történő utazás lett volna a legkézenfekvőbb, de Batthyány arról kellően informált lehetett, hogy a stájer határt Nugent tábornok alakulatai őrzik.) Azt pedig tudnia kellett Batthyánynak, hogy ha itthon marad, nem szabad válasz nélkül hagynia a rágalmakat - még akkor sem, ha a politikai életbe nem kíván visszatérni. De idegen is lett volna a gróf személyiségétől, hogy szó nélkül hagyja a méltánytalanságokat: a bécsi politikai körökkel való együttműködés vádjait azok után a megalázó sérelmek után, amelyek akár szeptember elején Deák kíséretében, akár október elején őt magát érték. A hegyfalvi levél mögött még nem kell feltételeznünk a politikába való visszatérés szándékát. Bezerédj október 16-i válasza azonban bíztató volt, s Batthyány annak kézhezvétele után komolyan mérlegelhette annak információit és érveit. Mivel a sérült kezű gróf - ha nagy levelező lett volna is - ezekben a napokban nem nyúlt tollhoz, feltehetően nem adott választ barátja kérdésére, hogy mit tervez. Legalábbis ezekben a napokban nem, így csak találgatásokra vagyunk utalva, hogy nyolc napi pihenés után október 20-án, de legkésőbb 21-én hajnalban miért jelent meg a Parndorfban állomásozó magyar seregnél. Móga rövid utóiratban csak azt jelentette a hadügyminisztériumnak hogy a gróf sérült karral „bevonult a hadsereghez". Feltehetően ekkor Móga még nem tárgyalt Batthyányval, így nem ismerte szándékát. Batthyány erről az útjáról perében azt vallotta, hogy azért ment a táborba, mert Sopronban őt Jellasiccsal való együttműködéssel vádolták, s ezt akarta tisztázni. Móga kihallgatásakor úgy nyilatkozott, hogy Batthyány magánemberként nagy segítségére volt abban, hogy az október 21-i, a határon történt átkelés után másnap a visszavonulás tényét elfogadtassa. Móga szerint ezt követően nem találkozott a volt miniszterelnökkel. Mindez azt valószínűsíti, hogy Kossuth érkezésének hírére - aki ekkor már Pozsonyban volt - Batthyány október 22-én elhagyta a tábort. Nem látszik valószínűnek az, hogy Windisch-Grätz seregével szemben harcolni akart volna, hiszen ez ellentétben állott a hadseregből való kilépésekor vállalt kötelezettségével. Eltávozásának nem oka, csak siettetője volt Kossuth megjelenése a Lajta menti tá-