Századok – 1991

Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205

BATTHÁNY LAJOS 1848 DECEMBERÉBEN 211 levélben részletesen beszámol tevékenységéről a Lamberggel meghiúsult találkozástól felmentéséig, s hogy ezt követően Sopronba, majd birtokára utazott. A levél hangsúlyozza, hogy Récseynek kifejtette véleményét a törvénytelen bécsi lépésekről, s arról, hogy a történtek után „Magyarországnak nem marad más hátra, mint önvédelemről gondoskodni". Ennek szellemében fogott ő is fegyvert volt jobbágyaival, de a Gondviselés közbeszólt, s „egy szerencsétlen esés következtében jelenleg ágyhoz szegezve tétlenül vesztegelnem kell". Reméli, hogy rövid idő alatt „roncsolt kaija" ismét megerősödik, s lehetővé teszi, hogy „a hazát dúló ellenséggel" szembeszállhasson. Befejezésül Batthyány visszatér a személyével kapcsolatos - részben az osztrák sajtóban - megjelent pletykákra, s kijelenti, hogy nem óhajt azokra válaszolgatni. Csak azt szögezi le, hogy soha semmit nem tett minisztertársai beleegyezése nélkül, „olyanokról pedig hallani sem akartam, mik által az 1848-iki törvények megcsonkíttattak volna..."8 A levél kétségtelenül szenzáció volt, s a beavatottak rögtön megtudhatták, hogy azt Batthyány Bezerédj Istvánhoz intézte. Bajza József, a Kossuth Hírlapjának szerkesztője rövid bevezetőjében közölte, hogy a Hegyfaluból kelt „bizodalmas levelet" Batthyány egy „mind tiszta jelleme, mind hazafisága miatt régóta tiszteletben álló" képviselőnek írta, s azt örömmel közlik, „mert kétes dolgokat világít és gyanúkat hárít el". A Pesti Hírlap és a Nemzeti - elhagyva Bajza bevezetőjét - október 18-án, a Marczius 19-én és a Figyelmező 22-én közölte a levelet. A Marczius Tizenötödike nagy bevezetést illesztett a közlemény elé, amelynek alapgondolata: „Előttünk a levél világos corpus delicti arra, hogy minden bajunk egyedül a Batthyány Lajos-féle oligarcha factio uralkodásából ered". Ezt követően a Lamberggel való együttműködési szándékot kritizálja erősen, „kit a képviselők háza a haza ellenségének deklarált!" A kemény kritikai hangvételhez október 24-én csatlakozott Táncsics Mihály eddig hallgató lapja, a Munkások Újsága is. „Egy Isten hozzád gr. Batthyány Lajosnak" című cikkében Tót Móric (Táncsics Mihály) szélsőséges kirohanást rendezett Batthyány ellen, aki szerinte csak dölyfösségből csatlakozott az ellenzékhez, mert nem lehetett első a pecsovicsok között. Majd egyéni sérelmeit emlegetve rátért a gróf bűnlajstromára. Ezt azután Táncsics saját neve alatt megtoldotta egy lapalji jegyzettel, amely a Pesti Hírlap október 22-i száma alapján kiegészíti ezt a „bűnlajstromot". Az Aula, pontosabban Kari Tausenau által Pestre hozott dokumentumokat - feltehetően azoknak csak egy részét - nem a hivatalos Közlöny, hanem a Pesti Hírlap említett száma publikálta. Ezek között első helyen jelent meg Lamberg pozsonyi dandárparancsnoknak szeptember 10-én hajnalban Latourhoz küldött jelentése magyar fordítása, amelyben Lamberg jelentette, hogy Batthyány 9-én éjjel előterjesztett kérésére sorezredi zászlóaljakat küldött Pestre. Ezek voltak azok az alakulatok, amelyekkel Batthyánynak a 10-éről 11-re virradó éjjel sikerült a fővárosban az erők egyensúlyát biztosítania és a fenyegető kitörést megakadályoznia. Amikor szeptember 13-án Irányi Dániel az országgyűlésben azt kérdezte a miniszterelnöktől, hogy kinek a rendeletére érkeztek ezek a csapatok a városba, Batthyány azt felelte: nem tudja, de kéri a Házat, hogy mentse fel annak vizsgálatától. Jóllehet, a képviselők többsége előtt akkor is ismert volt a miniszterelnök szerepe ez ügyben, s a levél csak megerősítette tudásukat (valamint a Batthyány határozottságáról kialakult nézetüket), Táncsics az árulás bizonyítékát látta benne. Jegyzetében tehát levonta a követ-