Századok – 1991
Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205
206 URBÁN ALADÁR Miért választotta Batthyány ezt az utat? - merülhet fel a kérdés. Elegendő-e hazafiságában vagy kötelességtudásában keresni a magyarázatot? Itthonmaradásának egyenes következménye volt-e újbóli megjelenése a pesti országgyűlésen? Miért maradt, és miért fogadta el ezt a megbízást Batthyány, s miért nem hagyta el már október elején az országot? Milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy feledte pesti sérelmeit, s újból megválasztott képviselőként jelent meg a „törvénytelen gyülekezetben"? Végül milyen megfontolás alapján vállalta a küldetést, mely az ellenség táborába vezetett, ahol nemcsak a kudarc várta, hanem a fogság, a felségárulási per és a halálos ítélet? A kutatás rendelkezésére álló adatok töredékesek. Arra azonban elegendőek, hogy áttekintsük Batthyány életének a végleges lemondástól a letartóztatásig terjedő időszakát, és kísérletet tegyünk a magatartását befolyásoló tények és körülmények bemutatására. Az ex-miniszterelnök 1848 októberében Batthyány 1848. szeptember 29-én reggel Jellasics fehérvári főhadiszállásáról Veszprémen át - Ikervár érintésével - utazott Bécsbe. Itt október 2-án aláírta utóda: Vay Miklós báró kinevezését, és egyben benyújtotta lemondását. Másnap megkapta felmentését, s ettől a pillanattól magánemberként családi ügyeivel foglalkozott. Feleségét és gyermekeit futár útján Bécsbe hívta, s egyben beszerezte az útleveleket, hogy Svájcba költözhessenek. Mivel családja október 5-én estig nem érkezett meg, s a gróf aggódott a késedelem miatt, még ezen az éjjelen Sopronba kocsizott. 6-án továbbutazott a közeli Ikervárra, ahonnan - pontosabban Nagycenkről, ahol már találkozott családjával - még aznap este visszatért Sopronba. A bécsi forradalom hírére Batthyány megállapíthatóan aktivizálódott, s a Jellasics támadása miatt a Drávától visszavonult Vas megyei mobilizált nemzetőrséghez akart csatlakozni. Mint azt október 7-én a bécsi hírekkel Sopronba érkezett Pulszky Ferenc jelentéséből tudjuk, Batthyány a Vidos József parancsnoksága alatt álló vasi nemzetőrséggel vagy a Jellasics által fenyegetett Sopron megye védelmére akart vonulni - vagy betörni Horvátországba. Ez a terv azonban gyorsan megváltozott. Az október 6-i bécsi forradalom és Latour halálának hírére Jellasics Mosonból másnap megindult Bécs felé, de seregének egy részét október 8-án Magyaróvárról délnek indította. Ez a tizenötezer főnyi hadoszlop ^Moson és Vas megyén keresztül szándékozott hazavonulni Horvátországba. Az új helyzetben a vasi nemzetőrségnek és a népfelkelőknek saját megyéjük, mindenekelőtt Szombathely védelme volt a feladata. Vidos Hegyfalunál lévő táborához felfegyverzett volt jobbágyai kíséretében Batthyány október 9-én vagy 10-én csatlakozott. Október 11-én, amikor a közeledő horvátok ellen a sereg megindult, Batthyány a lováról lebukott, és jobb karját kificamította. Ennek következtében a harci cselekményekben nem is vett részt.1 A közvélemény csak Batthyány balesetét követően szerzett tudomást a volt miniszterelnök hollétéről. De a politikai vezetés is tájékozatlan volt néhány napig, mert - ismereteink szerint - Batthyány sem elutazásáról, sem tervezett lépéseiről nem juttatott el hivatalos üzenetet sem a képviselőház elnökéhez, sem a Honvédelmi Bizottmányhoz. Otóber 2-án a Martonvásárnál álló magyar sereg kormánybiztosa,
