Századok – 1991
Tanulmányok - Urbán Aladár: Batthyány Lajos a népképviseleti országgyűlésen 1848 decemberében III–IV/205
BATTHÁNY LAJOS 1848 DECEMBERÉBEN 207 Csányi László Pázmándy Dénestől, a képviselőház elnökétől érdeklődött, hogy visszatért-e már Batthyány. Október 4-re minden bizonnyal megérkezett a fővárosba Batthyány lemondólevele, illetve lemondásának híre, mert Hunfalvy Pál utal rá naplójegyzeteiben. Ugyanezen a napon kelt Bécsből Pulszkynak Nyári Pálhoz intézett tudósítása, amely azt mutatja, hogy Batthyány figyelemmel kísérte a hazai fejleményeket. Pulszky ugyanis üzenetet továbbított tőle, amely így hangzik: „Gróf Batthyány Lajos kötelességének tartja a honvédelmi bizottmányt a vasi fölkelésre figyelmeztetni." Legkésőbb október 4-én útnak indult már Bécs felé a futár Pázmándy és Bezerédj István levelével, amelyben Batthyányi arra kérték - feltehetően nemcsak a saját nevükben -, hogy téljen vissza Pestre, és vegye ismét kezébe a kormányt. A mérsékelt politikusok tehát visszavárták a lemondott miniszterelnököt. Batthyány Bécsben, Kossuth az Alföldön, így érthető, hogy a Jellasicsot nyomon követő hadseregben is érződött a bizonytalanság. Csányi október 5-én Kocsról Pázmándyhoz intézett levelében nehezményezte, hogy Bécsből még semmiféle intézkedésnek nem jött híre. Majd megjegyezte: „A miniszterelnök úr már tovább úgy hiszem el nem maradhat."2 Pozitív hír Batthyányról október 6-án este Sopronból kelt, amikor Niczky Sándor kormánybiztos jelentette a Honvédelmi Bizottmánynak: „Gróf Batthyány Lajos ma hozta ide családját, s holnap indul le a Dráva partján harcoló Vidos József úr táborába." Másnap ugyancsak Sopronból Pulszky - aki azon az éjszakán érkezett Bécsből - Csányihoz intézett levelének utóiratában így ír a tervről: „Én gróf Batthyány Lajossal a Vidos táborába megyek, hogy azt is felhozzuk." (Pulszky aznap Csányihoz intézett másik levelében említi azt a lehetőséget, hogy Vidos seregével vagy betörnek Horvátországba, vagy felfelé nyomulnak ők is Jellasics erői ellen.) Úgy tűnik mindebből, hogy Batthyány az általa még miniszterelnöksége idején kinevezett Vidos seregével saját belátása szerint kívánt rendelkezni természetesen a közös cél: a horvát intervenciós sereg megsemmisítése vagy kiűzése érdekében. Az ex-miniszterelnök meghatalmazás nélküli eljárása érthetően zavarta a Honvédelmi Bizottmányt. Ezért október 9-én helytelenítették Batthyány tervét, s Vidost maradásra, Pulszkyt pedig bécsi állomáshelyének elfoglalására utasították.3 Csányi, a Jellasics nyomában haladó sereg kormánybiztosa, valamint a fővárosi politikusok tehát viszonylag megbízható ismeretekkel rendelkeztek Batthyány hollétéről és tevékenységéről. A közvélemény azonban gyengébben volt informálva, s főleg a fővárosban már szeptember 28-án - Lamberg megölése után - a hangulat a miniszterelnök ellen fordult. Pálffy János arról ír emlékezéseiben, hogy a menekülni készülő Eötvös József féltette Batthyányt - és Deákot - a nép dühétől. Batthyány perében az egyik tanú is azt vallotta, hogy ha ekkor a miniszterelnök visszatér a táborból Pestre, akkor bizonyosan felkoncolják, mert hazaárulónak kiáltották ki. Ez a hangulat tükröződik az első, a napisajtóban megjelenő utalásban is. A Marczius Tizenötödike október 3-i számában célzást tett azokra, akik „minden küldetés nélkül" Bécsbe mentek, s ott „hasztalanul az időt vesztegetik". A névtelen szerző mihamarabb nyilatkozatot vár az érintettektől, hogy mondják meg: ez úton többet nem tehetnek, s hagyják magára az országot. A lap másnap odavetett mondatban jelenti, hogy Batthyány lemonodtt, de azt nem publikálták. A jobboldali ellenzéki és hetente háromszor megjelenő Figyelmező csak október 6-i számában tudott reagálni a fen-
