Századok – 1991

Folyóiratszemle - Zientara Benedikt: A parasztság a középkori Lengyelországban I–II/190

190 FOLYÓIRATSZEMLE a grófnő csak vétkeit halmozza akkor, amikor egy jó, de teljesen ismeretlen lovagnak nyújtja a kezét, akiről később kiderül, hogy a tulajdon fia. Az egyháztól való függetlenség, a klérus kizárása jellemzi a zárt aquitán lovagi kultúrát (titkos, vérfertőző viszony; gyónás a bárónak; titkos szülés; a grófnő és Gergely házassága egyedül a bárók jóváhagyásával). A testvérkapcsolat talán nem pusztán az arisztokrácia körében továbbélő endogám szokásokra utal, hanem a nemzetségek eredetmftoszaira is, amelyekben egy normálistól eltérő, titkos szexuális viszony bizonyltja a nemzetség biológiai és társadalmi szabályokon való felülemelkedettségét és kiemelkedő hatalmát. A lovagi társadalomban a valódi rokonság az uralkodó érték (bár a hűbériség teremtette szellemi rokonság is megjelenik a gróf hűséges vazallusa személyében). Az önmagába forduló valódi rokonság azonban ördögivé válik (mértéktelen testiség; kettős vérfertőzés; a nemzetség magvaszakadása; a társadalom normális életében beálló működési zavarok, mint a háború és az uraság távolléte vagy hiánya), ha az arisztokrácia nem tartja tiszteletben az egyház előírásait, melyek ebben az időben az exogám házassság hirdetésével pontosan a rokonsági fokok meghatározását és a rokonság kiszélesítését célozták. A vérrokonságnál magasabbrendű szellemi rokonság köti össze az egyházi társadalmat: az apátság ennek modellje, bár a szerzetesi közösségen belül a vérrokonok száma nagy volt. Az átmenet rítusai közül a keresztség a legfontosabb: a keresztapa szellemi gyermeke rituális apja lesz (mint Gergely számára az apát, aki a saját nevét adja a gyermeknek). A lovaggá ütés szintén szellemi rokonságot teremt: ám a történetnek ez a része baljós jel alatt zajlik, hiszen azért kerül rá sor, mert Gergely saját nemzetségét, vérrokonait akarja megkeresni, azaz a szellemi rokonságot odahagyja a valódiért. Ez, a lovagi arisztokrácia számára domináns érték most, amikor az apátlan-anyátlan, bár szellemi rokonoktól körülvett ifjúban felülkerekedik a valódi rokonság vágya, egyértelműen negatív színben tűnik fel: Gergely születésének vérfertőző körülményei az apátságba kerülésekor elmosódtak, és a keresztvíz megtisztította a bűntől; visszatérése a rokonok közé azonban csak súlyosbítja a helyzetét (házassága anyjával). A másik két helyszín, a szikla és Róma az Atyával való misztikus egyesülés, illetve a szellemi rokonság diadalát jelzi. Szellemi rokonság létesül nemcsak az egyház és Gergely, hanem Gergely és a grófnő között is: olyan szellemi vonzalom, amilyennek az egyház a tökéletes házasságot mutatta be. A Szent Gergely élete az exogám, nyilvános (in facie ecclesie) házasság egyház által propagált modelljének tanító célzatú története. Népszerűségét nem frivol érdeklődés vagy az Oedipus- komplexus, hanem a rokonságnak a középkori társadalomban betöltött jelentősége magyarázza. A rokonsági rendszer, melynek csomópontjában a házasság áll (a laikusok exogám házassága, illetve a klerikusok cölibátusa) általánosabban a középkori társadalmi kapcsolatokat fejezi ki. Ε kapcsolatok térbeli kivetítése pedig a tér központi szerepére világít rá a feudális társadalomban. (Annales, 1988/6 november-december, p. 1291-1319) SM BENEDYKT ZI ENTA RA A PARASZTSÁG A KÖZÉPKORI LENGYELORSZÁGBAN A lengyel történelem legkorábbi időszakára forrásaink igen hiányosak és sokszor ellentmondásosak, így nem csoda, ha a korai Piast állam társadalmának kezdeteiről és szerkezetéről a történetírásban a múlt század közepe óta folyamatosak a viták. A források homályos állításai és a nyelvészek által eltérően értelmezett korabeli megfogalmazások egymással ellentétes hipotézisek felállítását tették lehetővé. Alig tud segítséget nyújtani e vonatkozásban a régészet. Több eredménnyel járhat a szomszéd országok adatainak felhasználása, egyértelmű megoldást azonban Magyarország és Csehország párhuzamának felfedezése sem kínál. A több mint egy évszázados vita fő ütközőpontja a lengyel parasztság szabadságának, ill. alávetettségének mértéke. A vitázók ritkán vették számításba, hogy a szabadság sajátos középkori kategóriája eltért mind e fogalom római, mind 19. századi értelmezésétől. A szabadság a feudalizmusban a társadalmi állással növekedhetett, de a teljességet soha nem érhette el. Ellentmondáshoz vezetett a vitában a tulajdon értelmezése is, amelyet a kutatók vagy a 19. század kapitalista tulajdonaként, vagy a nyugat-európaihoz hason-