Századok – 1991

Történeti irodalom - Pražák Richard: Legendy a kroniky Koruny uherské (Ism.: Niederhauser Emil) I–II/162

162 TÖRTÉNETI I RODAI Χ)M RICHARD PRAÍÁK LEGENDY A KRONIKY KORUNY UHERSKÉ Praha, 1988. Vyíehrad, 390 1. A MAGYAR KORONA LEGENDÁI ÉS KRÓNIKÁI A brnói J. E. Purkyné-egyetem hungarisztikai és balkanisztikai kabinetjének vezetője, Richard Praíák régóta érdemleges kutatója a magyar-cseh kapcsolatoknak és általában a magyar történelemnek, számos munkáját a magyar történészek és irodalomtörténészek is ismerik és nagyrabecsiilik, hiszen mindkét diszciplínában jelentőset alkotott. Elsőrendűen a reformkorral foglalkozott, de miközben egy cseh és szlovák szerzők összefoglalásával készülő Magyarország története egyik szerzője és szerkesztője, az utóbbi években a középkori magyarországi legenda irodalomnak is több tanulmányt szentelt. Ebből az érdeklődésből született ez a tipográfiai szempontból is kiemelkedő munka, lényegében véve az Anjou-kor végéig terjedő legenda- és krónikairodalom tetjedelmes válogatása. A bevezető tanulmányt, a válogatást, az egyes szemelvényekhez írt bevezetőket és kommentárokat Richard Praïàk maga készítette, a legendákat Jana Nechutová, a krónikákat Dagmar Bartoftková fordította, mindegyik törekedett az eredeti mű stiláris sajátosságainak visszaadására is. A fordítások a legújabb kritikai kiadások alapján készültek, ez természetszerűen a legtöbb esetben a Szentpétery-féle Scriptores rerum Hungaricarum két kötete, ill. a Képes Krónika 1964-es, Mezey László gondozta kiadása. A bevezető tanulmány nem pusztán az egyes szemelvények ismertetése, a magyarországi irodalom bemutatása, hanem egyúttal rövidre fogott és kitűnő középkori magyar kultúrtörténet a Képes Krónika koráig, még a joculatorokról is szól. Természetes, hogy a szláv vonatkozásokat kjiemeli, így a Halotti beszéd szláv elemeit. Nem egyszer teljesen önálló véleményt is mond, így a kisebbik Szt. István-legendában horatiusi reminiszcenciákat fedez fel. Ezt követik az egyes művek, többnyire csak válogatásban, de néhány teljes teljedelemben. így mindjárt elsőként Szt. István Intelmei, és ugyancsak teljes terjedelemben az első magyarországi legenda, Mór pécsi püspök műve, Zoerard (Svorad)-András és Benedek élete. A három Szt. István-legendát már szemelvényesen közli, ugyanígy a kisebbik Szt. Gellért-legendát és a két Szt. László-legendaszöveget és a Margit-legendát. Teljes terjedelemben kerül sorra Anonymus és Richardus beszámolója Julianus és társai útjáról. Rogerius Siralmas énekéből megint részleteket olvashatunk, valamint Kézai Simon krónikájából és a Képes Krónikából. Kézaiból a csodaszarvasról szóló elbeszélés, a hun krónika és az udvarnokokról szóló fejezetek, a Képes Krónikából a Koppánnyal vívott csata, Géza megkoronázása, Salamon és Szt. László története, II. András megkoronázása (és Bánk története) és Vencel (László) király megérkezése Magyarországra és hazamenetele. A szövegek maguk más tipográfiával szedve, nem sorzárással irodalmi olvasmányt nyújtanak a szélesebb érdeklődő közönségnek. A válogatás láthatóan a szláv és a cseh vonatkozásokat is tartalmazza jórészt, de a politikai történet fő mozzanatait is, s szépirodalmi élményt nyújt, így hát a könyv jól teljesíti tudományos-népszerű feladatát. Praïàk munkájának a szakember számára érdekesebb része azonban nem ez az egyes szemelvényekhez adott apparátus. Mindegyikhez találunk bevezetőt, amely a munka keletkezésére és jelentőségére, a kéziratokra és szövegváltozatokra vonatkozó tudnivalókat foglalja össze, a bevezető tanulmányhoz hasonlóan ezek is lábjegyzetekkel ellátott írások. Utána PraJák közli az összes eddigi kiadásokat és a szakirodalmat időrendben, hogy a nézetek alakulása, az ismeretanyag bővülése nyomon követhető legyen. A szövegközlés után pedig egyes szövegrészletekhez ad bőséges magyarázatokat, bőségeset abban az értelemben, hogy szélesebb hátteret is rajzol fel: a szláv szentek legendái kapcsán még András apostol szlávok közötti álítólagos térítéséről, vagy Richardus kapcsán a mongol birodalomról is esik szó pl. a kommentárok kapcsán, tehát szinte egy középkori enciklopédia számos elemét is megkapja az olvasó. Prágák kiválóan ismeri a kérdések magyar szakirodalmát, a legrégibb munkáktól a legújabbakig, zömmel el is fogadja a kijegecesedett álláspontokat, biztosan tájékozódik a problémákban, és foglal állást vitás kérdésekben. További előnye viszont, hogy a cseh, szlovák és lengyel szakirodalmat is kitűnően ismeri, a régebbit is, felhívja a figyelmet, hogy Anonymust már a cseh nyelvtudomány atyja, Josef Dobrovsky