Századok – 1991

Történeti irodalom - Kosztolnyik Z. J.: From Coloman the Learned to Béla III. (1095–1196) Hungarian domestic policies and their impact upon foreign affairs (Ism.: Makk Ferenc–Petrovics Iván) I–II/158

161 TÖRTÉNETI I RODAI Χ)M szerémségi támadás szervezkedésükkel nem hozható összefüggésbe. Azt sem tekinthetjük szerencsés meg­oldásnak, hogy a szerző — a jugoszláv és a magyar szakirodalom dj eredményeinek mellőzésével — az 1167 és 1171 közötti magyar-bizánci és magyar-velencei kapcsolatokat a régi kronológia szerint tárgyalja, és ennek következtében Dalmáciában többéves háborúskodást tételez fel magyarok és bizánciak, illetve ma­gyarok és velenceiek között. Pedig jugoszláv és magyar kutatók már hosszú évekkel korábban bebizonyí­tották, hogy az 1167 és 1171 között feltételezett események az 1164-1167-es időszakban játszódtak le. Természetszerűleg külön fejezetben szól a szerző III. Béla uralmáról. Mi is osztjuk azt a véleményét, hogy III. Béla a magyar középkor egyik legnagyobb uralkodója volt. A legfrissebb kutatási eredmények hasznosításának tulajdonítható, hogy Kosztolnyik III. Bélával kapcsolatban sem az 1160-as, sem az 1180-as évek eseményei során nem tesz említést ún. perszonáluniós tervekről, holott ezek a régebbi szakirodalom bevett tételei voltak. Nem fogadható el azonban azon kijelentése, miszerint Bélát bizánci neveltetése miatt nem fogadták szívesen 1172-ben Magyarországon. Ennél sokkal lényegesebb szerepet játszottak a Bélával I szembeni ellenséges magatartásban vallási és hatalmi megfontolások. Lukács érsek vezetésével a magyar klérus nagy része a bizánci egyház térhódításától félt, Géza herceg pedig Béla ellenében a maga számára ι igényelte a magyar trónt. Az írásbeli petíciózás sokat vitatott kérdésében Kosztolnyik III. Béla kora mellett teszi le a garast. A kronológiai problémák ebből a fejezetből sem hiányoznak. Béla király és András kalo­csai érsek viszályát Kosztolnyik az 1170-es évek első felére datálja, s úgy véli, hogy kettejük kibékülése az 1176-ban Magyarországon tartózkodó Walter legátus közvetítésének az eredménye. Ez tette volna lehetővé azt, hogy 1179-ben a lateráni zsinaton András újból a magyar egyház legfőbb képviselőjeként vehetett részt. A korabeli források alapján azonban világos az, hogy a király és az érsek konfliktusa az 1170-es évtized végére tehető, szembenállásuk a lateráni zsinat idején még javában tartott, és csak pápai közvetítésre békül­tek ki egymással 1180 táján. Hasonlóan kronológiai tévedés Eufroszina anyakirályné bizánci száműzetését az 1180-as évek közepe helyett az 1170-es évek végére helyezni. Indokolt viszont a szerző azon vélemé­nye, hogy Imre herceg német jegyessége 1180 táján a dalmáciai akciók idejére kívánta nyugatról fedezni a magyar királyságot. De semmilyen forrás nem támasztja alá Kosztolnyik azon vélekedését, miszerint az 1180-as években a NiS körüli harcokban III. Béla vlach (román) hadifoglyokat ejtett volna, és azokat az­után Erdélyben telepítette volna le. Helytállónak tartjuk a szerző nézetét, hogy ti. a magyar-bizánci szövet­ség az 1180-as évek közepén a normann-német együttműködés ellensúlyozására szolgált. Ugyanígy elfo­gadható Kosztolnyik azon megállapítása, amely azt tartalmazza, hogy III. Béla a halicsi háborúk miatt nem tudott résztvenni a harmadik keresztes hadjáratban. Kosztolnyik könyve igen gazdag tematikájú munka. A monográfia egy önálló fejezete foglalkozik az Árpád-kori magyar királyság törvényhozásával, bíráskodásával és közigazgatásával. Ez a rész igen hasznos lehet azoknak a külföldi olvasóknak, akik a középkori magyar állam működésével kapcsolatban akarnak fontos ismeretekre szert tenni. A szerzőt érdekli a magyar korona problematikája is, és a Szent László ka­nonizációjáról szóló fejezetben azt a véleményét fogalmazza meg, hogy a szentkorona két részének egyesí­tése a 13.század első felében történt meg. A kötet első függelékében a dáko-román kontinuitás koncepcióját vizsgálja a szerző. Az elméletet elutasítja, de közben több vitatható megállapításra jut. A második Appendix Gerhoch prépost, pápai követ tervezett magyarországi és oroszföldi utazása elmaradásának okait elemzi. Ha befejezésül összegezni akarjuk az amerikai professzor művének jelentőségét, azt kell alapul ven­nünk, amit a könyv rendeltetéséről maga a szerző elmondott a Bevezetésben. Eszerint a munka célja az, hogy a magyar középkor ezen érdekes századának eseményeit közelebb hozza az olvasókhoz. Meggyőző­désünk, hogy ezt a célját a monográfia el tudja érni, hiszen a 12. századi magyar történelem legtöbb kér­déséről a külföldi érdeklődő számára igen hasznos információkat nyújt. Az pedig külön érdeme Kosztolnyik élvezetes stílusban megírt könyvének, hogy problémáival, felvetéseivel és megállapításaival a hazai kutatók munkájához is további szempontokkal szolgálhat. Makk Ferenc-Petrovics István

Next

/
Oldalképek
Tartalom