Századok – 1991

Történeti irodalom - Popa Radu: La începuturile evului mediu Romanesc. (Ism.: Entz Géza) I–II/150

150 TÖRTÉNETI I RODAI Χ)M műve is segíthette a munkát. A régészek az esztergomi kötetben valóságos áttörést végeztek. Hatalmas levéltári gyűjtőmunkára került sor, ami teljesen érthető, mert egyik fontos — egyházi szempontból biztosan a legfontosabb — városunk török előtti topográfiájának rekonstrukciójáról volt szó. A források bővítése más irányban is bekövetkezett, ez az S. kötet tekintetbe vette a két katonai felvétel (a józsefi és a műit századi II. felvétel) és a török defterek adatait is. Az eredmények közül itt egyet emelnék ki, a Pilisben lévő középkori települések gazdasági ereje és vitalitása visszatekintőleg könnyen megállapítható, ami komoly sikernek minősíthető. A vállalkozás forrásainak kibővítését azt hiszem az esztergomi múzeum igazgatójának, Horváth Istvánnak kell tulajdonítanunk, s hogy teljesítménye mekkora elismerést váltott ki, arra a legjellemzőbb, hogy Györffy György földrajzának II. kötetében minden esetben megadja a régészeti topográfiában található jelzetet. Az itt ismertetendő kötetről a dolog természete szerint nem lehet szabályos recenziót írni, hiszen 38 mai község területén nem kevesebb, mint 105 középkori település hagyott nyomot. A szokásos ismertetés helyett inkább példaként ragadnám ki a Cikó család pomázi kúriájának és a falu templomának esetét, a 23/5. jelzet alatt (185-190. 1.) található megállapításokat. 1875-ben Arányi Lajos műkedvelő régész lett először figyelmes azokra a falmaradványokra, amelyeket a pomáziak kőbányának használtak, s amelyekre 1912-ben a Luppa és a Mándics család máig is álló mauzóleuma épült. 1937-1944 között többen végeztek a területen kisebb feltárást, 1949-ben Sashegyi Sándor, az 1960-as években Fülöp Zoltán gyűjtött a lelőhelyen. Parádi Nándor segítségével ma már tisztázható az építéstörténet is. Részben a mauzóleum alatt került elő — a későbbi gótikus templom hajójának közepén — a 12-13. századi kis falusi templom és a körülötte lévő temető, amelyet a 15. században feltöltöttek. A 14. század derekán új, lényegesen nagyobb méretű templomot építettek a szentély mellett alacsonyabban fekvő sekrestyével és a nyugati homlokzaton valószínűleg két toronnyal. Erre az építkezésre utalhat az az adat, hogy 1351-ben Lajos király a pápától búcsú engedélyezését kérte a pomázi Szt. Miklós templom részére. Ez a templom a vallásos cél mellett védelmi célt is szolgálhatott a maga 130-150 cm vastag falaival, s egy sírkőtöredék tanulsága szerint ide temetkezhettek a Pomázi Cikó család tagjai. A templom, ill. a temető északi szomszédságában a földesurak nagyméretű, 72x53 m alapterületű curia nobililaris-t emeltek, amely egy udvar körüli két szárnyban nem kevesebb mint tíz helyiségből állt. Ha az idő vasfoga el is vette a lehetőséget a belső berendezés rekonstrukciójára, az előkerült kőfaragványokból, padlógétlákból és kályhacsempékből meg fém- és kerámiatárgyak töredékeiből biztosan következtethetünk rangos voltára. A kúriát Cikó István említi egy 1418. évi levelében, s ezzel elérkeztünk az írott adatokhoz. A Kurszán nemzetségbeli Pomázi családból való Cikó a 14. század derekán verekedte fel magát az országos méltóságviselők közé, 1353-1358 között tárnokmester volt, nem sokkal később István egri püspök lett (7-1400). Az építkezés nyilván ezzel a társadalmi emelkedéssel függ össze, a kúria nagyobb és fényesebb lehetett, mint a korabeli átlagos nemesi lakóházak. Azt sajnos nem tudjuk meg, hogy anyagilag a tárnokmesteri vagy a püspöki méltóság, esetleg a kettő együtt tette-e lehetővé az építkezést. Biztos azonban, hogy itt a régészet egy, az írott adatokból csak nagyon bizonytalanul megismerhető gazdasági és életforma szempontjából fontos tényt szemléltet, a kétféle forrás egymással teljes összhangban áll. Összhangban áll Pomáz történetével is: csak a föld alatti romokat ismerjük és néhány olyan faragott követ, amit a 18. században a Wattay-kastély, talán ugyanakkor a róm.kat. plébánia kerítésének felépítéséhez használtak fel. Fiigedi Erik POPA RADU LA ÎNCEPUTIJRILE EVULUI MEDIU ROMÂNESC Jara Hajegului. Bucurejti, 1988. 322 1. A ROMÁN KÖZÉPKOR KEZDETEI A neves középkori régész monográfiája Erdély egyik földrajzi és történeti szempontból is legérdekesebb mikrovidékéről, a Hátszegi-medencének korai középkoráról szól. A szűkebb értelemben vett terület a délről a Retyezát hatalmas tömbje, keletről a Sutján hegység, északról a Vajdahunyad és a Déva közt