Századok – 1991

Történeti irodalom - Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás (Ism.: Fügedi Erik) I–II/149

TÖRTÉNETI IRODALOM 149 PEST MEGYE RÉGÉSZETI TOPOGRÁFIÁJA. A BUDAI ÉS SZENTENDREI JÁRÁS. ÍRTA: DINNYÉS ISTVÁN, KŐVÁRI KLÁRA, LOVAG ZSUZSA, TETTAMANTI SAROLTA, TOPÁL JUDIT, TORMA ISTVÁN. (Magyarország régészeti topográfiája 7. Szerk. Gerevicb László, Patek Erzsébet, Torma István). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986. 389 1., 26 tábla, 1 térképmelléklet 1966-ban jelent meg a Magyarország régészeti topográfiájának 1. kötete, amely Veszprém megye két járásának, a (történeti szempontból Zala megyéhez tartozó) sümegi és tapolcai járás régészeti lelőhelyeit és leleteit ismertette. Veszprém megye 4. kötete hat évvel később látott napvilágot, s ezt hosszabb szünet követte, mígnem a Komárom megye esztergomi és dorogi (1979), majd a Békés megye szeghalmi járásáról szóló kötetet (1982) vehette kezébe az olvasó. A kiadás üteme látszólag lassú, de tudomásul kell venni, hogy hosszadalmas és aprólékos feladat az eddigi irodalom összegyűjtése, a leletek számbavétele, és fizikailag is megerőltető a terepbejárás. Inkább azt mondhatnánk az eddig megjelenő kötetekről, hogy tiszteletreméltó kitartásról tesznek tanúbizonyságot. Azt is meg kell jegyezni, hogy bár a megjelenési évszámok a tudománypolitika elég szerencsétlen időszakába esnek, ez nem hagyott nyomot. Legfeljebb az a tény írható ennek rovására, hogy nem kevesebb mint három kutató alkotja a szerkesztőséget, Gerevich László főszerkesztőként, Patek Erzsébet sorozatszerkesztőként és Torma István szerkesztőként jegyzi a céget, amely minden jel szerint a Magyar Tudományos Akadémia régészeti bizottsága és Intézete, bár egyik sem szerepel a címlapon. Gondolom, ez a két testület volt a szerkesztés elveinek kimunkálója is, de még ha ebben tévedek is, az elvek kidolgozása és megvalósításuk minden elismerést megérdemlő tudományos teljesítmény. Az egyes kötetek fejezeteit a mai községek, ill. határuk területe alkotják, s a községeket feltüntető tartalomjegyzék és rövid bevezető után a szerzők nevének, ill. a rövidítések betűjének megfelelő rendben közlik a felhasznált forrásokat. Az egyes községek neve (és hektárban megadott területe) után egy-egy színvonalas térkép következik, amelyen megtalálhatók a lelőhelyek „jelzetei". Ezek törtszámok, az elős a község száma, a második az azon belüli lelőhelyé, a most ismertetendő kötetben pl. a 23/5 jelzet a pomázi Luppa-Mándics családi mauzóleum körüli ásatások és leletek ismertetése. Ez az ismertetés jegyzetelt, a jegyzetek zárják le az egyes lelőhelyek szövegét. A községek szerinti, szoros értelemben vett ismertetéseket egy „Lelet- és időrendi mutató" követi, ahol a hivatkozás előbb a lelőhelyre (tehát a 23/5-re), majd zárójelben a lapszámra utal. A bennünket legjobban érdeklő „középkor" címszót egy általános, egy Árpád-kor, egy Árpád- és későközépkor és egy későközépkor fejezetre bontották, ezeken belül minden lehetséges leletforma, a teleptől és templomtól kezdve a szórvány éremleletekig minden elképzelhető címszó előfordul. Külön mutatót szántak a középkori településneveknek, s ha ehhez még hozzáveszem a múzeumok, gyűjtemények és a régészeti irodalomban szereplő lelőhelyek mutatóját, akkor csak azt állapíthatom meg, hogy kevés ilyen pompás indexszel volt dolgom magyar könyvben. Meg kell említenem a németnyelvű összefoglalást és a kötet mellékletét képező ismét szintvonalas és színes térképmellékletet, amelyek a római, bronzkori és középkori lelőhelyeket összefoglalóan tartalmazzák. Ezeknél a térképeknél az örömbe már némi üröm is vegyül, a Pilis hegységet tartalmazó két kötet (5. és 7.) térképmellékleteinek méretaránya nem azonos, együtt nem használhatók. Három szerkesztő (nem beszélve a kiadóról) sem volt elég ilyen primitív hiba elkerülésére, úgy látszik, fel sem merült a gondolat, hogy ezek a térképek „munkatérkép"-ként is szolgálhatnak. Az egyes kötetek ismertetését ennek a folyóiratnak a hasábjain felesleges keresni. Talán a régészekkel szembeni bizalmatlanság vagy a kötetek ára volt az oka. Sajnálatos tény, mert a kötetek a középkor kutatója számára igen sokat mondanak, mindenképpen érdemes lett volna rájuk a figyelmet felhívni. A régészek hál'Istennek nem zárkóztak el a történészek adatainak felhasználásától, ami megintcsak középkori régészetünk magas színvonalát bizonyítja. Az természetesen nem várható, hogy a történeti adatok ugyanabban a mértékben részesüljenek figyelembe valamennyi kötet esetében. Veszprém megyére Györffy György Árpád-kori történeti földrajza még nem állt rendelkezésre, itt a hiányokat Holub Józsefnek Zala megyére vonatkozó (ma a zalaegerszegi levéltárban található) gyűjtéséből, ill. IIa Bálint-Kovacsovics József munkájából (Veszprém megye helytörténeti lexikona, Bp. 1964) igyekeztek pótolni. Békés megye szerencsésebb helyzetben volt, Györffy és Csánki