Századok – 1991

Történeti irodalom - Benkő Loránd: A történeti nyelvtudomány alapjai (Ism.: Bartha Antal) I–II/147

148 TÖRTÉNETI I RODAI Χ)M elméleti-módszertani fejtegetése, továbbá következtetései egyetemes érvényűek. A nem szakértőnek meg kell birkóznia a szakkifejezésekkel, a figyelmes olvasó, ha nem is egykönnyen, de valamelyes erőfeszítés árán elsajátftja a nyelvtudományos szakszótárt. A nyelvtörténet, amint társa, a köztörténet, szinte kimeríthetetlen, egymást kiegészítő és egyben öntörvényű jelenségek összesége. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert a társtudósok a nyelvtörténet hallatán rendszerint a szókészlet időbeni változásaira gondolnak. Holott a nyelvtörténetben a nyelvnek minden anyaga változik. A nyelvtörténet a diakronitás és a szinkronitás szintézise. Az előbbi a nyelv történetének időbeni hosszmetszete, az előzmények, következményeik és jövőbeni alakulásuk folyamata. A szinkronitás a keresztmetszet, a kimetszett időegységben élő nyelvi jelenségek összege. A két metszés a megismerés eszköze, mesterséges tudományos fogalom, a valóság feltárását szolgálja. A valóságban a két metszet összefügg, a szinkronitásban általában, de nem törvényszerűen együtt találhatók az előzmények és következményeik, valamint a jövőbeni változások csirái, vagyis a diakron elemek együtt lelhetők fel. Törvényszerű együttesüket az a sajnálatos eset zárja ki, hogy több esetben, a lexémák esetében különösen, a következmény kipusztítja az előzményt. Minél távolabbi időt választunk a szinkronjelenségek vizsgálatához, annál kisebb az esélyünk az előzmények tettenéréséhez. Ez annál is inkább érthető, mivel a nyelvet rögzítő írásbeliség a nyelvtörténetnek rövid szakaszát fogja át. Az írás ugyanis rögzíti az időben együttélő nyelvi sajátosságokat. A nyelv nemzeti-társadalmi szükségleteket elégít ki, története követi a köztörténetet, de nem alárendelten. Történelmünk 16. századi szakasza tragédiákkal terhelt, ugyanakkor nyelvünk történelmében hatalmas fellendülés következett be. A reformációval együttjárt a bibliafordítás, az anyanyelvi egyházi szolgálat, mindez az egységes magyar nemzeti nyelv kialakulását mozdította elő. Ugyanakkor az ország három részre szakadása, az áldatlan állapotok a 18. század végére, a 19. század első felére odázták el az egységes nemzeti, irodalmi nyelv létrejöttét. Megjegyzem, az irodalmi és nemzeti nyelv egymást részben átfedő, de nem azonos fogalmak. Az egységes nemzeti nyelv merít az irodalmi nyelvből, azonban egyszerűbb, kevésbé választékos. Benkő Loránd bizonyítja, hogy a szerencsésebb európai nemzetek esetében a 16. század hozta meg az egységes nemzeti és irodalmi nyelvet. Amellett a tájnyelvek, nyelvjárások szerepköre megváltozott, bizonyos tekintetben maguk is gazdagodtak az egységesülő nyelvből. Érdekes téma a kétnyelvűség, a honfoglaló magyarság részben kétnyelvű volt, beszélte a magyart és a kabart, az utóbbi hamar kiment a használatból, a korai magyar földrajzi névadásban nincs nyoma a kazár-kabar eredetű szókincsnek. A kétnyelvűség feloldásában a nagyobb presztízsű nyelv kerül ki győztesként. A nagyobb presztízs sok mindent jelent, a Balkán hegység vidékén államot alapító bolgártörökök elszlávosodtak, holott ők rendelkeztek a nagyobb politikai presztízzsel, és az sem bizonyos, hogy a balkáni szlávok műveltsége volt a magasabb. Nagyszabású mű megírása — úgy látszik — még kiváló nyelvész számára sem könnyen megoldható feladat. A „szemantika" és a , jelentés" fogalmainak alkalmazásában, valamint magyarázatában a kettősség esetenként kizökkenti a logikus tárgyalást. A nyelvünkre jellemző szabad szórend, a nyelvtani esetek alkalmazása még a legkiválóbb szakértőt is zavarba hozza. A bonyolult összetett mondatok, zárójelbe vett mellékmagyarázatok megterhelik az aműgy is igénybevett figyelmet. A gondolkodás és a nyelv kapcsolatának taglalása bizonyára nem tartozik a nyelvtörténet szorosan vett érdeklődési körébe. Itt már valószínűleg a pszichológiának és a filozófiának van elsőrendű szerepköre. Úgy tapasztaltam azonban, hogy Benkő Loránd nem tudta kikerülni a gondolkodás-nyelv problémáját, a vele folytatott küzdelmében vaskövetkezetességének fonala meg-megszakad. Gondolkodás és szavak nélkül a legősibb társadalom, emberi közösség sem létezett. Ebben a témában a mítoszok, lélekhittel kapcsolatos vizsgálódások segíthettek volna a kiváló szerzőnek. — Kívánni sok mindent lehet, de megvalósítani nem könnyű. A könyvnek további kiadásaiból az észlelt érdességek bizonyosan eltűnnek. Bartha Antal