Századok – 1991
Történeti irodalom - Benkő Loránd: A történeti nyelvtudomány alapjai (Ism.: Bartha Antal) I–II/147
147 TÖRTÉNETI I RODAI Χ)M ban nem vállalkozik arra a nehéz feladatra, hogy közelebbről meghatározza, milyen nyelvet beszéltek Nagy Moráviában. Nagy Morávia nyelve helyett a közös szláv nyelvet hasonlítja össze a szlovákkal. Nem tudom, hogy ez nyelvtudományi szempontból módszertanilag helyes eljárás-e, de mindenesetre KrajíoviS tanulmánya címéül inkább „A közös szláv nyelv és kontinuitása a szlovákokkal" illett volna. A szerző végső következtetését, miszerint „a genetikus kapcsolat összeköti a szlovák nyelvet annak közös szláv alapjával és a nagymorva etnikum nyelvével", minden bizonnyal el lehet fogadni, de „a nagymorva etnikum nyelvével" kifejezést elhagyhatjuk. Ezután még három tanulmány következik, mejd a kötetet egy L'udovit Holotíkról, a sorozat volt főszerkesztőjéről szóló nekrológ zárja. A három tanulmány címe a következő: Richard Marsina „Szlovákia betelepüléséről a 11. századtól a 13. század közepéig"; Vincent Sedlák „Nem magyar hatások a magyar állam kezdeteinél"; Július Sopko „A kulturális hatásoknak és a műveltség szintjének kérdései a magyar állam első évszázadaiban". A kötet előszavából is kitűnik, hogy a hét tanulmány közül az itt említett három a „Slovensky l'ud po rozpade Vel'komoravskej ríie (Bratislava 1984)" c. kiadványban és a többi négy ' pedig a Historicky íasopis 33. (1984 recte 1985) évfolyamában jelentek meg. Az előbbi kiadványról már annak idején a Századok 119. (1985) évfolyamában megjelent egy ismertetés, s így most csak annyit jegyzek meg, hogy Marsina kibővítette írása — amely magyarul is olvasható a Történelmi Szemle 27. (1984) évfolyamában — a „Szlovákok etnogenéziséhez" c. fejezettel bővült. A szerző szerint szlovákokról (a szlovák népről) a mai Szlovákia területének nyugati felében már a 9. században és a 12. századtól kezdve pedig az egész mai Szlovákia területén, sőt esetleg a jelenlegi határokon kívül is lehet beszélni. Marsina is I fontos szerepet tulajdonít a szlovák nép kialakulásának kérdésében a 9. századi nyitrai szlávoknak, akik szerinte rendelkeztek a „mi-ők" antitézis-tudattal a morva szlávokkal szemben, amely egy etnikum (etnosz) jellemzője. Akkor azt is feltételezhetnénk, hogy a nyitrai szlávok és a morva szlávok nyelvei között voltak bizonyos különbségek. Ha így lenne, Krajíovifnak fenti tanulmányában nem kellett volna-e Nagy Morávia nyelve helyett inkább a nyitrai szlávok nyelvét elemzés alá vennie, bár valójában az előbbivel sem foglalkozott? Egy kicsit érthetetlen számomra az, hogy se Marsina, se Kuíera, akik vitatkoznak többek között a szlovákság történeti folytonosságát elvető magyar véleménnyel, nem hivatkozik Melich János „A hongfoglaláskori Magyarország (Bp. 1929)" c. munkájára, amely részben megerősíti koncepciójukat. Melich több érvet hoz fel annak bizonyítására, hogy a „Sclavi marahenses", „a morva-szlávok nyelvileg is, ethnikailag is a mai tótok ősei". Ugyanakkor vitába kellett volna szállniuk Kniezsa Istvánnal — vagy legalább hivatkozhattak volna rá —, aki szerint „Morávia uralma a tótok egy része felett csak jelentéktelen epizód volt, amelynek még a nép nevében sem maradt hagyománya." („Cirill és metod működésének kérdése a Nyitravidéken." Századok 78. (1944) 267-270; „Die Slawenapostel und die Slowaken". Bp. 1942.) Ha a Morávia története iránt érdeklődők kötetünket vonzó alcíme miatt veszik kezükbe, kissé csalódottnak érezhetik magukat, mivel benne közvetlenül ezzel a témával részletesen foglalkozó tanulmány csak egy van (RatkoSé). Mindenesetre e kollektív munka, amelyben többször vitatják a magyar kutatók nézeteit is, inkább a középkori Magyarország, semmint Nagy Morávia történetének kutatásaihoz szolgál érdekes tanulsággal. Senga Toru BENKÔ LORÁND A TÖRTÉNETI NYELVTUDOMÁNY ALAPJAI Tankönyvkiadó, Budapest, 1988. 282 1. A nyelvtudomány jelentős alapművel gyarapodott. A társtudomány művelője nem tud szakértői színvonalon értékelést adni. Nem könnyed olvasmányt próbálok bemutatni. Meglehet, a nyelvtudomány képviselői másként vélekednek. A nehézségek ellenére a művel való ismerkedést javaslom a történészeknek, amely nemcsak az egyéni ismereteket gyarapítja, hanem a történettudomány egésze számára tartalmaz fontos elméleti és módszertani eredményeket. Első rendűen a magyar nyelv történetének alapkérdéseivel foglalkozik a szerző, úgy azonban, hogy az európai és az azon kívüli nyelvek történetéből is merít példákat. Másként fogalmazva, nyelvtörténeti és
