Századok – 1991

Történeti irodalom - Spira György: Jottányit se a negyvennyolcból! (Ism.: Hermann Róbert) III–IV/381

TÖRTÉNETI IRODALOM 381 a róluk szóló legfrissebb feldolgozásokban. S ezt az óriási adatmennyiséget olyan könnyeden kezeli, hogy az olvasó csak utánagondolva döbben meg az adatok mennyiségén. De nemcsak adatokról van szó. Fried István hallatlanul érdekes összevetéseket tesz, ismét vissza kell térni a Két szomszédvár és a Pan Tadeusz esetére, amely első pillantásra szinte összevethetetlen, ha csak az elkészülés korát nem tekintjük ehhez alapnak. Persze Fried meg tud győzni a párhuzamról. Éppen ő az, aki az ütemeltolódásról szólva figyelmeztet arra, hogy nem az időrend, hanem a tipológiai hasonlóság ad alapot az összevetésre. Mélyen egyet lehet érteni a szerzővel, mikor ezt az utóbbit állítja az összehasonlító irodalomtudomány megoldandó problémáinak a tengelyébe. És igaza van akkor is, amikor több tanulmányában fontosnak tartja a „hatások", „kapcsolatok' kutatását is, bármennyire lejáratta ezt a pozitivista módszer, a tipológiai szempontú összehasonlítás keretein belül megvan a helyük ahogy arra megintcsak a kötet számos tanulmánya ad példát. Fried István nemcsak új adatok tömegét, olykor meghökkentő párhuzamok sokaságát nyújtja. Miközben felhasználja a legújabb szakirodalmat, azzal is kiegészítve bámulatosan széles anyaggyűjtését, egyúttal a megoldandó problémák feldolgozandó témák sokaságát is ontja sziporkázó sokszínűséggel. Talán éppen a további kutatás útjainak a felvázolásában adnak a legtöbbet ezek a kitűnően sikerült írások. Egy helyen a szerző megfogalmazza, mit ért Kelet-Közép-Európán: ez a német és az orosz terület közé eső Zwischeneuropa, a köztes Európa, a kis népek övezete. Az elnevezésen lehet vitatkozni, de ez nem lényeges. Fried helyesen mutat rá arra, hogy a horvátok és különösen a szlovének inkább a Habsburg-birodalmi kultúrterülethez tartoznak nem a Balkánhoz. Nagyon helyesen idesorolja a nemzeti ébredés korának szerb íróit és költőit is, hiszen Bécs, még inkább Pest-Buda vagy Újvidék volt tevékenységük színtere és jórészt ihletője is. A Balkánt tehát mégis valami másnak is látja, mint Kelet-Közép-Európa részének. Az innen vett példák száma azonban nem nagyszámú. Ami valószínűleg nem véletlen, tipológiai szempontból máshová tartoznak. Más eset a románoké, mert hiszen az ébredés korának jelentős személyiségei éppen a Habsburg-birodalmi kultúrkörbe tartoztak bele. Ez is arra utal, hogy a zóna fogalmát egy kissé szűkebben kellene megvonni. Ez még nem tenné lehetetlenné a kitekintést, ahogy Babits kapcsán -meg máskor - Fried István az oroszokig is eljut. Irodalomtörténeti-irodalomtudományi munkáról van szó, amely természetesen nem köteles a társadalmi struktúrákig leszállni, bár erről a problémáról is van a szerzőnek néhány megjegyzése. A nemzeti ébredés korának vonatkozásában azt mégis hiányoljuk hogy sehol sem történik utalás a két nagy strukturális típusra, a feudális elittel rendelkező és az azt nélkülöző két nagy csoportra. Ez ugyanis a kulturális fejlődés, az értelmiség származása, helye, szerepe, egyáltalában a kulturális tevékenység lehetőségei szempontjából nagyon is lényeges kérdés. És még egy kritikai megjegyzés: Poniatowski Szaniszló Ágost lengyel király korát nem nevezném a felvilágosult abszolutizmus korának, hiszen éppen az abszolutizmus maradt ki érdemben a lengyel fejlődésből. Hogy kulturális vonatkozásban hasonló szerepet játszott, hogy a királyi udvarnak fontos szerepe volt, azzal természetesen egyetértünk. 1945 óta évtizedeken át a németekről nem volt illendő sok pozitívumot elmondani. Fried István itt is kellően mérlegel és sokszor utal elsősorban a Habsburg-birodalmi németek jelentős szerepére a kulturális közvetítésben. Mert Friedet elsősorban a népek közötti pozitív kapcsolatok érdeklik, azokat emeli ki, és helyesen utal nem egyszer a nemzeti öntudat nacionalista túltengéseire, amelyek mindig csak bajokat okoztak Andricnál is azt emeli ki, hogy az ellenségeskedésen próbál felülemelkedni. A könyvben felhozott hallatlanul sok párhuzam és kapcsolat erre is figyelmeztet, meg arra is, hogy nemcsak a Nyugatra kell tekinteni Kelet-Közép-Európából, hanem egymásra is. Manapság nem sokat emlegetett tanulság. Ezt nyújtja, történészek számára is megszívlelendően, Fried István könyve. Nagyon szép könyv. Niederhauser Emil SPIRA GYÖRGY JOTTÁNYIT SE A NEGYVENNYOLCBÓL! Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989. 440 1., 16 illuszt Kevés olyan időszaka van a magyar történelemnek amelyről a köztudatban és a történetírásban annyiféle, s egymástól olyannyira sarkalatosan különböző kép élne, mint 1848-49 története. Holott a ma élő nemzedékek képviselői már nemigen beszélhettek szemtanúkkal, egy száznegyven évvel ezelőtti eseménysor a józan ész szabályai szerint ma már nemigen kelthet politikai indulatokat. Ám a forradalom és szabadságharc történetének másfél éve ma is az érdeklődés és szinte késhegyig menő viták középpontjá-