Századok – 1991

Történeti irodalom - Spira György: Jottányit se a negyvennyolcból! (Ism.: Hermann Róbert) III–IV/381

382 TÖRTÉNETI IRODALOM ban áll. Ezt csak részben magyarázza az a tény, hogy 1848-49 mindmáig a „mi lett volna, ha" típusú kérdések korszaka. Mi lett volna, ha sikerül megegyezni a nemzetiségekkel, ha Kossuth nem mondatja ki a trónfosztást és a függetlenséget, ha nem következik be az orosz intervenció, ha Görgei nem teszi le a fegyvert? Igazi és álproblémák tömkelege jellemzi ezt a korszakot, s a vele kapcsolatos kérdéseket. A nézetek és álláspontok e sokfélesége egyidős magukkal az eseményekkel, s az 1948 utáni időszak kivételével általában meg is jelenhetett a közvélemény előtt. Az 1960-70-es évek fordulója óta már nemcsak az 1848-49-es bal- és mégbalabb oldal képviselőinek igazát lehet képviselni a történetírásban, s ma már nemigen lehet egyetlen vitapartnert sem „agyoncsapni" egy jól kiválasztott Marx- vagy Engels-idézettel, az egyéb klasszikusoktól származókról nem is beszélve. Spira György jelen kötete már címével is felhívja magára az olvasó figyelmét. A homouszion-homoiuszion kérdésfeltevésből származó jotta szereplése a címben azonban arra mutat, hogy Spira György egyfajta hitvitázó hévvel közelíti meg 1848-49 kérdését, s a kötet elolvasása csak megerősíti az olvasóban ezt az érzést. A huszonkét írásból álló tanulmánykötet időrendben első írása 1973-ból, az utolsó 1987-ből származik. Közel másfél évtized terméséből válogatott tehát a szerző, de az írások történetszemléletében nincs törés; a szerző koncepciója nem ment át számottevő változásokon az elmúlt tizenöt évben. Ugyanazzal a hévvel nyúl ma is 1848-49 kérdéseihez, ugyanolyan következetességgel száll vitába téves, vagy általa annak tartott nézetekkel. A kötet három nagyobb egységre tagolódik. Az elsőben (Úton a forrás- és a torkolatvidék között) átfogó elemzést olvashatunk Batthyány Lajos és Kossuth pályájáról. A többi nyolc írás elsősorban az 1848-as magyar belpolitikai csatározások és a nemzetiségi kérdés kérdésköréből meríti témáját. A honti álorcásdi című tanulmány a Hont vármegyei konzervatívok önátmentési kísérletét mutatja be 1848 márciusától 1849 januárjáig. A kötet időrendben első tanulmánya Petőfi és a képviselőház viszonyát mutatja be 1848 júliusa és szeptembere között, s ennyiben kiegészítője a Spira két korábbi tanulmánykötetében közölt Petőfi kardja c. írásnak. Táncsics képviselőházi tevékenységét vizsgálja a következő tanulmány az ún. olasz segély vitájának ürügyén. A Bécsben tanyázó magyar konzervatívok és Jellaíié kapcsolataira világít rá az „Egy ellenforradalmi suskus 1848 nyárutóján" c. írás. Ezt négy tanulmány követi a magyar és nemmagyar népek 1848-49-es kapcsolatairól. Az első Jellaíié 1855-ös befejezetlen „önportréját" elemezve a lovagias bán 1848-as pályáját tekinti át szeptember közepéig. Óhatatlanul Jókai novelláját, ,A szerencsétlen szélkakas"-t juttatja az olvasó eszébe a kissé hosszú című „Ján Rotarides páijanincs találkozása a forradalommal és az ellenforradalommal" c. írás, amely tárgyát tekintve némileg kapcsolódik ,A honti álorcásdi"-hoz. Ám Jókai szélkakasával ellentétben Rotarides nem a jelszavak iránti fogékonyságáról, hanem éppen nézeteinek változatlanságáról tett tanúbizonyságot, s börtönajtaja csupán 1849 októberében nyílt meg, miután 1849 júniusában az elmezavar jeleit érzékelték rajta. Az övénél is tragikusabb sorsa volt a következő tanulmány hősének, loan Dragonnak, aki 1849 májusában magyarok és románok kibékítésén fáradozva egy magyar gerillaőrnagy meggondolatlan akciója miatt saját népének esett áldozatul. A horvát, a szlovák és a román témájú tanulmányokat egy szerb tárgyú zárja, Perczel (és a lengyel katonai emigráció) próbálkozásáról a délvidéki szerbek megbékítésére. A korszak nagy személyiségeit és a nemzetiségi kérdés lényeges problémáit tárgyaló tanulmányokat követő tematikai egység a „Pillanatfelvételek" címét viseli. Spira György számára ürügy az 1848-as irkacímlap arra, hogy elmélkedjen a márciusi fiatalok mozgalmának és a pozsonyi országgyűlésnek az 1848-as átalakulásban betöltött együttes szerepéről Andrássy Manó gróf karikatúrája a magyar baloldalról 1848 júliusában szintén ürügy arra, hogy a szerző kifejtse véleményét a magyar liberálisok 1848 nyári politikai tévhiteiről. A ciklus utolsó darabja, „Milyennek képzelték eleink a magyarhoni embercséplő masinát" pedig jól példázza, hogy a technikai fejlődés és a politikai konzervativizmus találkozhatnak; az írás témája ugyanis egy gőzhajtású és mechanikus működtetésű verőgép; az előbbi a Spira György által „kassai névtelenéként aposztrofált személy találmánya, az utóbbit viszont Petrichevich Horváth János báró, es. kir. ezredes tervezte. A kötet harmadik ciklusa ,A gáton" címet viseli, s vitairatokat, könyvbírálatokat és hozzászólásokat tartalmaz. Az 1974-es „Negyvennyolc a nézetek kereszttüzében" c. előadás a Spira által tévesnek tartott nézetekkel vitatkozik azok képviselőinek megnevezése nélkül, a szerzők önkritikájának reményében (igaz, az azonosítást a többi tanulmány olvasása után viszonylag könnyű elvégezni). Széchenyi és a forradalom kapcsolatáról szól az a rövid lélegzetű írás, amely Spira György nagydoktori disszertációjának vitáján hangzott el, válaszként az opponensi véleményekre. Urbán Aladár Batthyány-monográfiájával száll vitába két kérdésben a „Még egyszer Batthyány Lajosról" c. írás. Nemeskürty Istvánnak a negyvennyolcas honvédsereg katona forradalmárairól írott kötetét kritizálja a szerző ,Amikor a szobordöntő szobrokat emel" című könyvismertetésében. Deák István előbb angolul, majd magyar fordításban is megjelent kötetéhez