Századok – 1990
Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787
804 DOKUMENTUMOK A B-lista kérdése . 1946 tavaszán a pártok megegyeztek abban, hogy a háború alatt felduzzasztott állami apparátus a háborút vesztett országban nem tartható fenn, és ezért a közalkalmazottak jelentékeny részét el kell bocsátani. Ebben az időben értesültünk arról, hogy az USA is mintegy félmillió olyan embert bocsátott el állami szolgálatból, akik a háború befejezésével feleslegessé váltak. Könnyű volt a pártoknak megegyezni abban, hogy a közalkalmazotti létszámot az 1938-as létszám 90%-áig kell leszállítani, nehéz volt azonban azt eldönteni, hogy az elbocsátásokat milyen bizottság mondja ki. A kisgazdapárt álláspontja az volt, hogy a szükség szerinti számú bizottságokat kell megalakítani, amelyek tagjai álljanak a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és az elbocsátandó tisztviselők főhatóságát jelentő miniszter kiküldötteiből. A baloldali pártok egységesen követelték, hogy a pénzügyminiszter helyett a Szakszervezeti Tanács kiküldötteit kell a B-lista bizottságokba delegálni. Azt követelték, hogy a szakszervezet okvetlenül vegyen részt a B-listázó bizottságokban, miután a szakszervezeteknek rendelkezésére áll azoknak a közalkalmazottaknak a névsora, akik politikai múltjuk miatt a demokratikus ország tisztviselői karában nem foglalhatnak helyet. Hetekig, sőt hónapokig tartó viták folytak a B-lista bizottságok összetételéről, majd a szakszervezetek olyan erőteljes tömegtüntetésekbe fogtak, amelyek teljesen felkavarták a lakosság politikai nyugalmát. A szakszervezetek képviselete érdekében az ország minden nagyobb városában tüntetés volt. A legjelentősebb az volt, amikor 1946 nyarán a szakszervezet által felizgatott tömegek betörték a parlament épületének kapuját, betódultak a parlament kupolacsarnokába, és arra igyekeztek kényszeríteni engem, hogy ígérjem meg a szakszervezetek részvételét a B- listázásban. Ez alkalommal azonban csak javaslattételi jogot ígértem a szakszervezeteknek. Végül azonban a kormány mégis kénytelen volt engedni és ahhoz hozzájárulni, hogy a B-lista bizottságokban a pénzügyminiszter kiküldöttje helyett a szakszervezetek kiküldöttei foglaljanak helyet. Ennek a döntésnek súlyos következmények lettek, mert azokban a közigazgatási ágakban, amelyek felügyeletét a kommunista vagy szocialista miniszter látta el, a miniszterek kiküldöttei összefogtak a szakszervezet kiküldötteivel, és kíméletlenül B-listára helyezték a polgári demokrácia vonalán álló és hozzáértő közalkalmazottak nagy részét. A kisgazdapárt ezt az eljárást nem viszonozhatta, mert a miniszterelnök és a kisgazdapárti miniszterek a bizottságok tagjainak szabad kezet biztosítottak annak megítélésében, hogy melyik közalkalmazottat találják alkalmatlannak közigazgatási szolgálatra.2 0 Vorosilov távozása 1946 márciusában Vorosilov marsall elhagyta Magyarországot, és szerepét helyettese, Szviridov altábornagy vette át. A helyzet ezáltal még romlott, mert amíg Vorosilov bizonyos önállósággal tudott politikusabb magatartást tanúsítani, addig Szvi-Lásd bővebben: Balogh Sándor: A baloldali erők küzdelme a közigazgatás demokratizálásáért. Az 1946. évi bélista végrehajtása és revíziója. Párttörténeti Közlemények, 1947. 2. sz. 5-87. old.
