Századok – 1990
Dokumentumok - Vida István: Nagy Ferenc „meghallgatása” az amerikai külügyminisztériumban 1947 júniusában V–VI/787
DOKUMENTUMOK 805 2 ι ridov egészen Puskin követ befolyása alatt állott, akinek addigi magatartása nem hagyott kétséget aziránt, hogy minden igyekezetével a magyarországi kommunistákat segíti. Készülődés a békekonferenciára, a moszkvai út Magyar külpolitikusok részéről állandó volt már a törekvés 1945 április óta, hogy Magyarország készüljön fel a béketárgyalásokra, s e végből határozza meg békecéljait. Ezt a kommunisták a leghatározottabban ellenezték. Ebből a felfogásukból nem is csináltak titkot; Révai József22 nevű publicistájuk éles harcot folytatott azok ellen, akik a magyar békecélok meghatározását követelték. Miután azonban a békekonferencia közeledett, s arra kellett gondolnia a kormánynak, hogy a nagyhatalmak vezetőit a magyar ügy támogatására kérje fel, előtérbe kerültek a külföldi utazási tervek. Természetes, hogy a megszállásból folyóan elsősorban a Szovjetunió meglátogatása jöhetett számításba. Ekkor már a kommunisták sem tiltakozhattak a békecélok megállapítása ellen, s a Moszkvába való indulás előtti napon végre kialakult a magyar kormány hivatalos álláspontja. Λ Moszkvába való indulás előtti napon (1946. április 8-án) a köztársasági elnök magához kérette a delegáció tagjait, Szakasits miniszterelnök-helyettest,23 Gyöngyösi külügyminisztert,2 4 Gerő közlekedésügyi minisztert2 ^ és engem, de meghívta erre a beszélgetésre Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettest2 6 is. Itt a pártok vezetői már nem tiltakozhattak az ellen, hogy a magyar kormány határozottan kifejtse békecéljait a szovjet kormány előtt. Rákosi, éreztetve, hogy moszkvai információi vannak, azt mondotta, hogy ha Erdélyből nem követelnénk nagyobb területet 4-10 000 négyzetkilométernél, esetleg eredménnyel járna kívánságunk. Egyetértettünk abban, hogy a Csehszlovákiában élő magyar lakosság polgári egyenlőségének biztosítását kö-Puskin, Georgij Makszimovies (1901-1963) — szovjet diplomata. 1937-től dolgozott a Külügyi Népbiztosság központi apparátusában, 1942-ben a III. Európai Osztály vezetője. 1943-44 között a Szovjetunió főkonzulja Kínában. 1944 végétől a Szovjetunió magyarországi megbízottja, majd a SzEB politikai tanácsadója, 1945. nov. 2-től 1948-ig budapesti szovjet követ. 12 Révai József (1898-1959) — író, publicista, kommunista politikus. 1918-tól tagja a KMP-nek. 1930- tói kisebb megszakításokkal a Szovjetunióban élt; 1944. nov. 5-én érkezeti vissza Magyarországra, a szovjet csapatok által felszabadított Szegedre. 1945-től az MKP PB tagja és a Szabad Nép főszerkesztője. 1945. nov. 4-től nemzetgyűlési képviselő. 23 Szakasits Árpái! (1888-1965) — szociáldemokrata politikus. 1903-ban lépett be az MSzDP-be, 1938- tói 1942-ig a párt főtitkára, 1940 januárjától a Népszava főszerkesztője. Részt vett a függetlenségi és ellenállási mozgalomban. A felszabadulás ulán 1945 februárjától ismét az SzDP főtitkára. 1945. nov. 4-től nemzetgyűlési képviselő. 1945. nov. 15-től 1948. aug. 3-ig államminiszter. 24 Gyöngyösi János, dr. (1893-1951) — kisgazdapárti politikus. A felszabadulás után 1944. dec. 22-től 1947. május 31- ig külügyminiszter. 1947. szept. 12-tői a kisgazdapárt főtitkára. 1947. aug. 12-től 1951. okt. 29-ig a Pénzintézeti Központ elnöke. 2 Gerő Ernő (1898-1980) — közgazdász, kommunista politikus. 1945. máj. 11-től nov. 15-ig kereskedelmi és közlekedésügyi, 1945. nov. 15-től 1949. febr. 18- ig közlekedésügyi miniszter. 26 Rákosi Mátyás (1892-1971) — kommunista politikus. A felszabadulás után az MKP főtitkára. 1945. nov. 15- tői 1949. szept. 5-ig államminiszter ill. miniszterelnökhelyettes.
