Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
90 ENGEL PÁL számításúnak" nevezték, voltaképp a budai márka forintjának felelt meg a computusban, a 32 garasos forint pedig az erdélyi márka forintjának. Ezen a nyomon tovább haladva megállapíthatjuk, hogy a 36 garasos forint viszont a kiszorulóban lévő régi magyar márka számításmódját őrizte, míg a Szepességben említett 31 garasos forint kétségkívül annak a 200 g-os régi lengyel márkának felelt meg, amellyel a dolgozat elején találkoztunk, s amely a Szepességben, úgy látszik, helyi súlyként fennmaradt. Nem állapítható meg biztosan a 28 garasos szatmár-beregi forint eredete. Esetleg arra gondolhatunk, hogy az 1370 körül, mint láttuk, 28 garas értékben számított kassai forint élt tovább az 1370-es évek után is. Táblázatba foglalva a dénárforintok és a nekik megfelelő márkasúlyok arányát, a budai márkát 38-nak véve: 38 garas budai márka 245,538 g (38,00) 36 garas magyar márka 233,845 g (36,19) 32 garas erdélyi márka 206,769 g (32,00) 31 garas krakkói márka 200,439 g (31,02) Alig kétséges, hogy a dénárforint-számítás valóban a helyi márkasúlyokhoz igazodott. Különleges helyet foglal el benne a csakis az 1390-es években előforduló 37,5, illetve 25 garasos dénárforint. Ezek nem az előbbi rendszerbe illeszkednek, hanem annak a budai számítású változatát tükrözik, és egyben felfedik a számítás eredetét. Az 1370-es években, amikor a computust kialakították, a budai márka aranyforintja 150 akkori dénárt, azaz 37,5 garast számlált. A 25 garasos forint éppen a budai dénármárkának (2/3 budai M = 163,69 g) felelt meg. Értékét tekintve a 37,5 és a 38 garasos forint azonos volt, ugyanannak a forintnak kétféle: budai, ill. kassai számítását jelentette. Az, hogy a budai forintot Kelet-Magyarországon 37,5 helyett 38 garassal számították, nyilván azzal a szándékkal magyarázható, hogy a keleti országrész márkasúlyait s köztük a nehezen kezelhető erdélyi márkát beleillesszék a budai rendszerbe. Evégett született meg tehát a budai computus módosított, 38 garasos változata, s immár az is érthető, miért nevezték ezt a külön számítást budai helyett kassainak. Visszaemlékezve az erdélyi computusról mondottakra, könnyű belátni, hogy az imént vázolt forintszámítás végeredményben az erdélyi pondus-, azaz garasszámításon alapult. Mivel az erdélyi fizetőmárka 48 garast, az ezüstmárka pedig 64 garast tett ki, a budai márkára éppen 76 (64 χ 19/16) garas esett. Ez az erdélyi számításmód nem merült feledésbe az 1330-as évekkel. Amikor 1342 után Budán bevezették az 1 márka = 4 forint számítást, Kelet-Magyarországon hamarosan megjelent a 19 garassal számított forint, amely nyilvánvalóan a 76 garasos budai márka negyedrészét jelölte.303 Az 1360-as évektől szokás lett, hogy a fizetőmárkára csupán két forintot számítanak és Nagy Lajos 1377-ben, mint láttuk, kifejezetten felhatalmazta Kassát, hogy ezt a számítást 303 1 351, Abaúj: pro 7 marcis numeri Budensis et 24 florenis, quemlibet florenum pro 19 grossis computando (F. IX/6. 283).
